Nyelvtudományi Közlemények 16. kötet (1880)

Értekezések és közlések - Halász Ignácz: Svéd-lapp olvasmányok. 165

SVÉD-LAPP OLVASMÁNYOK. 205 Te mondtad: hívj engemet minden veszedelemben, nem akarlak tégedet elrontani. Vajha mi tehát, megváltó, így minden gonosztól megszabadulnánk, hogy az égben nagy örömben örökre te benned élhetnénk. 21. Jubniel le miji armokes, ko kullogaseh budaites su nála torvob piejeb'. Son vanest, nádest varjela, son miji laipeb raddeta, vai avotallicebe. Rokkolesin ja aljoina kaik' pargo potet palkaina. Ko válla vaddasitas te ih kitemin, ih muddosne taidemeb ane neutot, tu piabmo sálgan sadda te. Tu vaino vaisselakac le, mást almáé kalka peistot. Coiveb kutt' adna jumlenes, le vuostes budai máddokes. Mait valljesne ton nokketah jum'lattes karrasvuotina, ton kueimat vekkest revah ja ecet kroppen, sálon nal Isten nekünk kegyelmes, [ha] mint engedelmesek parancsolatinak belé x

) helyezzük reményünket. Szükségtől, szorultságtól megóv, kenyeret ad nekünk, hogy örvendjünk. Könyörgéssel és szorgalommal a munka jutalommal fog jönni. A mint pedig hát adományait sem hálával, sem mértékletességgel 2

) nem tudod 3

) élvezni, a te eledeled méreggé lesz. Vágyad állatias, a mitől az ember meg fog romlani. A ki a hast istenéül tartja, az első parancsolat ellen vétkes. A mit a bőségben elhasználsz istentelen keménységben, [azt] felebarátod segítségétől elrablód és a magad testére, lelkére x) tkp. rája.

2

) tkp. -ben.

3

) tkp. nem bírsz tudást.