Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TÜRKOMÁNOK NYELVÉRŐL. 13 Hegyeket elmorzsolsz a földön te, .—- .—. . f Minden lényt különös módon tönkre tészsz, A pusztát nap hevével, a hegyeket hóval; Esdő panaszkiáltásra nem hallgatsz, Omló könyzáporon meg nem indulsz ; . • 10 Lelkeket eladsz áruként, A mely aztán még erővel sem kapható meg. Mily kínt okoztál Lejla miatt Medsnunnak; Oh zsarnok, légy méltányos, kiméld e sok ártatlan életet! Míg Kroesusnak naponként negyven czifra lovat adtál, Mózesnek csak egy szamarat juttattál. Igen, Makhdumkuli, csak panasz legyen műved! A világ e folyása már sok embert ért el. Nincs vetélytársad, hazug vagy sors, Barátidat sem kimélted, s mindeneket a földdél egyenlővé tettél. 5. Sok hős jelent meg e világon s tűnt el ismét, S egyikre sem mosolygott szíve szerint a szerenese. A görbe sors ferde járásával Bármily víg is — Szabómester a sors, mely szemfödeleket szab, Balszerencse, a mely ellen senki sincs védve. Bizony, így tűnik el az emberi nem, A kit ma láttunk, az holnap már nincs itt. Csak bérház (váltóház) ez a világ, 5 Hallga'ss tehát tanácsomra s értsd meg e szót. Az ember lehunyja a szemét, közeledik a vége, Mintha e világ létezett volna vagy nem(?). Hol van Hamun, ki Humajun várát alapította, Hol Feridun, ki négyszer kerülte meg a világot ? Karun, ki negyven városát aranynyal töltötte meg ? Be nem telve évekkel kellett önszemét porral megtöltenie. Azért bámulva tekint Mahkdumkuli körűi, Mily hatalom az, mely tüzet tereint elő a vízből ? 10 A derék fiútól származik az áldás özöne, A megátkozott fiú jobb ha nem is létezik. 6. A válás fájdalma miatt arczom porlepett, Kora reg órájában telve vagyok keserű panaszszal, Könybe borúit szemem, szétdúlva keblem, Őrültként vetettem magam mindenfelé. Minden földi dologtól megvált kedélyem; Mit, földi dologtól! magáról az életről is lemondtam,