Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TUKKQMÍNOK NYELVÉRŐL. 11 Mindent, a mi eszedbe jutott, Azon szándékkal fogsz tenni, hogy nem teszed. Inkább láss jövőd (reményed) után, S vigyázz arra, a mit tészsz ! Mert ha elérne a halál, Mondd, mit szándékoznál tenni ? Mondj le a világról, bocsásd el, Iparkodjál s ne maradj tétlenül. Oh Makhdumkuli, el ne feledd, Elmenni fogsz, elmenni! 3. Ha rossz a küzdő tér, a vágy kielégítetlen marad; Hogy küzdő tért találj, isteni szeretetben kell küzdened ! Az ember meghal, de az idő örökké való, Ne bánd tehát, ha (bal) sors utolér. Van ember, ki kérdez, ha valamit nem tud, Van más ember, ki környezetét (társait) csak megveti. Az idegennek még a patak is kiszárad (?), Ott hol a hős zöld virányt talál (?). Semmi sem sikerűi, semmi az ember szíve szerint nem fordul, Ajkába harapva sóhajt neje felé. Kígyó mérge terjed el testében, Korán vénül a férfi, a kinek rossz nő jutott. Egyetlen férfit száz gyáva sem pótol, Mert a férfi hazáért s tűzhelyeért fárad. Nézzétek csak, a gyáva mit csinál: Ellenség serge ! kiált s megfut, ha füstöt (ködöt ?) lát. Makhdumkuli, adj te tanácsot szóval; Bizony, hallással föl nem ér a látás tán soha! A férfi mosolygó' arczczal megy vendége elé, A férfiatlan elbuvik, ha vendéggel találkozik. 4. Te hamis világ, vas karmaiddal, Szemérmet s becsületet épen nem akarsz ismerni! Te igazságtalan, kínteli, hamis világ, Nem akarod hát soha megengedni, hogy jó barátok együtt járjanak ? Ha a kedves barátság vágyától kiáltaná : «Jer ide» ! S legbensőbb vágyam teljesítésével bíztatna; Ha mondaná: «Egy napon át már időztél, tölts itt még egyet!» És én fejem tetején sietnék oda a helyt, hogy lábamon járnék:— Akkor a sors szeszélye megkettőztetné haragját, A sorsé, a mely tetszése szerint még a Nilt is kiszárítja. Majd elefántokat is megrészegít (a sors), Majd meg elrejt elefá,ntot is, berket is (?).