Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

Költemények. 1. A szív szól: visszavonulva a néptől Hegyek és kövek közt akarok bolyongni. Megemlékezve bűneimről Könyékkel akarom arczomat áztatni. A kit látok, gondolatokba (van mélyedve), Az én szívem is búba (van merülve); Magányos zugban hegyek ormain Akarok hát fákkal (fák alatt) időzni. Csalfa e fekete világ, 5 Csak ábrándképeken (csügg) az ember ; Ortílt zaj e nagy világ, Ezer rettegésben (van) mindenki. Ittasok isten szerelmétől Nem találkoznak s nem segítik egymást. Fen dobog a szív, barátim, S ezer szer sem csillapítja le. Sok mindenféle beszédet vettem ajkamra, De nem tudtam, mily művet végeztem. Hasztalanul ne engedd elnrúlni a terhes életet, 10 Mert elhanyagolod a kedvező szerencsét. Kora reggel fogok hát imámban A madarakkal panaszt zengeni. Makhdumkuli bizalommal Fog Allahhoz esdeni s híve lesz. A szív szól: társat lelve Dervisekkel szent gyakorlatokra adom magam. 2. Ember fia, ha öntudatlan vagy, Nyomról nyomra tévedsz. Ha az Ür parancsát nem teljesíted, Tenszíved' megégeted. Földieket hajhászván Mihelyt szemed lecsukod, megsemmisülsz, Bármit lelsz, legyen megengedve vagy tilos, Ha Kroesusként dúsgazdagságra szert tennél, ('?) Tudd meg legalább, honnan eredtél, 5 Hogy teremtődet elfeledted.