Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Új tudományok, új előitéletek. 1

44 HUNFALVY PÁL. bűvölni; siton tehát, Tacitus irása szerint, bűbájos, boszorkányos nép. Odin híres vala boszorkányságáról, melynek seid-r a neve.x

) Ez a boszorkányos nép finn, mit leginkább abból gyaníthatunk, mert azt mondja róla Tacitus, hogy uralkodója asszony. Ebből a kven népről való monda csillámlik ki, mely asszonyi uralkodás alatt élt volna, mert a kven szó asszonyt jelent a germánoknál, s _ mint látni fogjuk, a normannok kven-nek nevezik általában a finn népet, ámbár a kainu — ebből lett a kven — csak egyik része a finnségnek2

). A finnek, lappok pedig a régi korban is híres bűbájosok valának. A sida, seid szó a lappoknál fa- és kőbálványt jelent (seite, seiteh); azt ők is a skandináv germánoktól vették, s boszorkány-eszközre alkalmazták. A kainu-ak, kven-ek tehát, kiket a svionok a magok kifejezésével siton-ok, azaz boszorkányosoknak, nevezik vala, Tacitus idejében már a Balttenger nyugati tartományába, vagyis Skandináviába, érkeztek volt. Nevezetes, hogy a római író a svion-októl a siton-ok aszszony-uralkodásáról is hallott valamit. Bizonyos tehát, hogy a siton népnek saját kainu neve már ismeretes vala a svionoknál, a kik azt kven-re értvén, mi asszonyt jelent — az angoloknál queen (kvin = asszony), mai napig a királynét teszi — azért vélik vala, hogy a boszorkányos népen asszony uralkodik. S ez a mese vagy vélemény, mely a középkori íróknál, teszem Alfréd angol királynál, mint látni fogjuk, s az előbbi jegyzetben felhozott brémai Ádámnál3

) az amazonok földjét (terra foeminarum) a finnek közt találtatja meg, a finn Kalevalában is visszatükröződik, mely szerint *) Az Ynglinga Saga-ban ezt olvassuk: Odinn Kunni tlia ithrótt . . . er seidr lieitir —- Odin érti vala azt a bűbájosságot, melyet Seidr-nek neveznek. Heimskringla. Kiadva Unger által, Christiania, 1868. A 8. lapon. a) Adamus Bremensis az Amazonokról, vagy «de terra Feminarum* beszélt Skandináviában, mire a Tacitusnál levő hír is alkalmat szolgáltathatott (ha ezt ismerte Ádám), de Sitonum gentibus, quibus feminam dominari.— De antiqua gente Quenorum. Értekezés, 1788-ból Porthan munkáinak IV. része, 168. lapján. — Zeuss is (die Deutschen, a 157. lapon) mondja: Durch die Sage von der Weiberherrschaft in diesem Volke schimmern schon die spaetern finnischen Cvenas in Cvenland (feminarum terra) nicht undeutlich hindurcb. 3) Brémai Ádám (Adamus Bremensis 1067—1076 közt írta meg Gesta Hammaburgensis ecclesiae pontificuru, azaz a hamburgi érsekek történeteit 788-tól 1072.