Nyelvtudományi Közlemények 14. kötet (1878)

Tanulmányok - Ponori Thewrewk Emil: Codex Festi breviati Corvinianus. 209

CODEX FESTI BREVIATI CORVINIANUS. 213 4. Egészben véve régi jószág volt: leveleinek a rendje már bomlófélben; írása több helyütt olvashatatlan. Mindezeket a tulajdonait következőleg bizonyítjuk : Mennyi volt az archetypus egy-egy levelének szövegterjedelme, mutatja a Corvinianus. Codexünk írója az anyacodex leveleit két helyütt is fölcserélte. Az első csere helyén a Monodos czikk dentium loco szavaival kezdődő s Mediocriculus . . . ducival végződő levél a Mutini Titini-vel kezdődő s Me pro mihi dicebant antiqui-vel végződő levél után került. E csere által hátra jutott levél eleje, mely még a Monodos czikkhez tartozott, érthetetlenné vált, azért másoló el is hagyta, s mindjárt a Minotauri czikkel folytatta írását. A másik csere a P betűben történt. Itt a Pilat—Piatrix tartalmú rész ugyanis a Piamentum — Putus . . . impedimentis-ig való rész után következik. A hátrakerült levél kezdődött Pilat-tal s végződött Piatrix czikk solita szavával; az előre került levél nyilván a Piatrix czikknek hátralevő szavaival, quam alii sagam vocant-tal s a rájuk következő Piamentum czikkel kezdődött s a Putus czikk manerent szavával végződött. Minthogy a csere következtében a kezdő mondat a maga czikkétől elesett, s ennélfogva érthetetlenné vált, a másoló egyszerűen elhagyta. A Putus czikk hiányzó része e csere következtében a Piatrix czikk alá került. Esetleg p-vel kezdődvén a másoló új czikknek nézte, s habár értelmetlen, mégis meghagyta s vörös initialéval írta: Pure aurum quoque putatum dici solent e. q. s.; pedig a Putus czikknek quod decisis impedimentis remanerent szavaihoz tartozólag így volna purae. Aurum quoque putatum dici sólet e. q. s. Ha most a hekyüket váltott részek terjedelmét a Corvinianus egy levele terjedelmével összemérjük, azt látjuk, hogy a kettő körülbelül egyenlő, a miből az következik, hogy az anyacodex a miénkhez hasonló alakú, hasonló nagyságú volt. Hogy minusculákkal volt írva, kitűnik abból, hogy a Corvinianus írója azokat a betűket, melyek a minuscula írásban egymáshoz többé-kevesbbé hasonlítanak, sokszor összetéveszti. Hadd tanúskodjanak róla a következő példák : cl <í-nek írva : Andare, Anclare helyett. c i-nek: Punctariolas helyett Punitariolas.