Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

G2 BUDENZ JÓZSEF I g e. §. 24. A legrövidebb eredeti, nem képzéssel szárma-, zott ige tőnek teljes alakja a mordvinban rendesen még két­tagúnak és pedig önhangzó-végűnek mutatkozik, vagy annak még könnyen kimutatható, tehát szintolyan alakú mint a nem­származott névszótők nagyobb része (§. 11.).' v. ö. a §. 4-ben 3., 7. és 4. rovatokban elsorolt kéttagú igetőket, melyek közül sok még a finnben találja biztosan kéttagú megfelelőjét, pl. andi-y E. ando- etetni (ételt adni): f. anta- (anda-) j kandi­kando- hordani: f. kanta- (kanda-) \ javí-, javo- osztani: f. jaka- (jaga-) | íongí-, iongo- tömni: f. tunke- {tunge-) \ sodí­sodo- kötni: f. sito- (sido-) \ pali-, való- önteni: f. pala- | maksi-, makso- adni: f. maksa- \ luvi-,lopo~ olvasni: f. luke­{luge-) | selge- köpni: f. sjr lke- (sülge-) j napé-, neje- látni: f. náke- (nage-) | nile- nyelni: f. niele- |peze- mosni: f.pese­j| pona- fonni: f. puttó- \ ana- kérni: f. ano- j nola- nyalni: f. nuole- f koda- fonni, szőni: í.kuto-{kudo-)\era~, era- élni: f. el a- | sopa-y copa- dörzsölni: f. hijo-, hipo- | sola- olvadni: f. sulaa-, sula-. Sőt úgy látszik, hogy az egyezőleg mordM. és E.-ban a-végüek (4. §., 4. rovat) szorosan véve nem is eredeti igetők, hanem hosszúval fölérő a végönhangzöjukban (melynek a finnben többször o felel meg) régibb s a mordvinban külön­ben elavult származtató képzés lappang; s hogy azon kevés esetben, hol ez igetők vég #-ja származtató képző előtt mégis kiszorul (§. 25, 3.), voltaképen az ezen lappangó képző nélkül való s így rövid ?, o, e önhangzón végződő igető szolgál alapúi. Egy taggal rövidebb igetőalak támad esetleg a rövid vég­önhangzónak kiszorulása által továbbképzett és ragozott alakok­ban, pl. pele- h. pel- ebben : pel't (pel'ht) „félj"; valgi-, valgo­h. palg-: palksl „leszállának"; maksí-, makso- h. maks-: E. maksmo „adomány". Kéttagú igetők, melyeknek így a végön-* hangzó elkopásával /' marad a végén, egyes alakokban még ezt is elejtik s így végre egytagú önhangzóu végződő tőkké lesz­nek: ptje- (pij-), pi-: pif megfőtt, pide- főzni | mije-, mi­eladni : M. misende-, E. miksne- árulni | tije-, ti- tenni: M. tifte- tétetni | nje-, uj-, u- úszni: E. uksne- frequ. | tűje- el-

Next

/
Thumbnails
Contents