Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1

54 BUDENZ JÓZSEF « mindedének, tlndedenk, síndedest; a Moksában csak az egyes -számiak: mondeden, tondedet, sondedenza. — A többes-számi szem. névmásokon meg csak a mordM. képezi az ablativust meg a prolativust nem az egyszerű casusragoikal, hanem a határozott névragozásra használt -ezda, ezga névutókkal: minzdínk e h. min-ezda + nk. B) Eeflexiv névmás: es {= finn itse), a mondatbeli alanyhoz illő személyragokkal. — Közvetetlen viszonyragozása, az alanynyal azonos tárgy kifejezésére („magamat, magadat, magát" stb.), csak az Erzában fordul elé: ezét „magadat" {yanok ezét óvd meg, mentsd meg magadat), ezenze „magát", ezest „magukat" {lovnlt ezest paroks tartják magukat jónak); szintilyen ablativusa: ezedet {meze ton jovtat ezedet mit mondasz magadról). — Kendesen azonban, még pedig mind a két mordvin dialectusban, csak maga es áll mint genitivus, személy -ragos viszonyított névszó vagy névutó előtt, a hol a személyragnak a mondatbeli alanynyal való összeillését tüzetesen kiemeli, pl. M. kantt es vinadít hozz a borodból (magad borából) | er-vsak es nalínts tástiza mindegyik a maga . nyilát megjegyezte | es kudízínza a maga házába | E. a nejsak socko es selmset nem látod a gerendát saját szemedben (magad szemében) | E. pickaz es ormastonzo meggyógyult a maga betegségéből | E. murdado es mastorzonk térjetek vissza saját országtokba (magatok országába) || M. es palínza magánál | E. mezen kis tin kortlide es jutkovank miről beszélhetek magatok közt (szószerint: saját köztetek) | E. es malazonzo magához, es martost {martosk) magukkal ]| allativus (dativus) a ti névutóval: M. es-tiin, es-tiind magamnak, es-tit magadnak, es-tiinza magának, es-tiink magunknak, es-tiintt magatoknak, es-tiinst maguknak | E. esten, es-tet {es-tent), es-tenze; estének, es-tenk, es-tenze. — A mordM.-ban igy az ezda, ezga, esa, est a, es (§. 17, p. 26.) névutók előtt is állhat a'reflexiv es (genitivus), a kellő személyragokkal: es-ezdin (abl.) magamtól, es-estit (elat.) magadból, es-ezlnza (illat.) magába, es-esintt (iuess.) magatokban, es-ezgank (prol.) magunk mellett el. Eeflexiv névmás gyanánt szolgál a kellő személyragokkal a prea, pra „fej" szó is, de csak az accusativusban (a „magamat" stb. kifejezésére). Jelesen a mordM. ezzel pótolja a refl.