Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)
Tanulmányok: - Budenz József: Moksa- és erza-mordvin nyelvtan. 1
18 , BUDENZ JÓZSEF (ís), 5, r, /, my d (pl. lem és 'lemé név, ked e h. ftede bőr, pálii és jt?á7 fél); — igen ritkán találhatók: c, á (E. vac és 7^eb éhes, j9<2w£ virág, M. /oi és joza ész) ; — egyáltalán nem: j, 5, jE7, g, b. — De a szóvégi hangzóknak ezen megszorítása mellett a mordvin nyelv korántsem idegenkedik a szóvégen összetorlódó mássalhangzó-csoportoktól, oly annyira, hogy nem ritkán hármas, négyes, sőt néha ötös csoportot is tür meg (míg pl. a finn nyelv a kettős ks-et sem engedi a szó végén, hanem s-vé egyszerűsíti); pl. morcJM. kirinks csomag, sotks kötelék, reskafts leesett, vesentst kerestek, valkst leszálltak, pilkt lábak, kirhkst passeris; mordE. eramks élni, tundatsi megijedtek, apak-arkst hirtelen, egyszerre, pack keresztül, stb. Egyébiránt a mordM. ily mássalhangzó-torlódás tekintetében valamivel többet enged meg, mintsBm a mordE., minthogy amabban a rövid végönhangzónak ragok és képzők előtt" való elejtése nagyobb terjedelmet nyert; p. 0. mordM, pilkt lábak, kutks házzá = E. pilget, kudoks. 7. §. Onhangz ó-illeszkedés (vocalharmonie). A mordvinban is oszolnak az önhangzök (úgy mint a hunben, magyarban) két párhuzamos hangzósorra, t. i. a) mélyhangnak (alhanguak) : a, o, u, t; b) magashanguak (fölhanguak): általán véve (a mordM.-ban több, a mordE.-ban kevesebb kivétellel) a mordvin nyelv is megválasztja a szónak második és következő tagjaibeli önhangzókat (tehát különösen a képzők és ragokbeli önhangzókat) az első vagy alapszótagbeli önhangzó hangzósora szerint, vagyis ehhez alkalmazza, úgy hogy két vagy többtagú szóban is csak egyik (mélyhangú) vagy másik (magashangú) hangzósorbeli önhangzók fordulnak elé, pl. kolma,kolmo bárom: nila, nile négy ;' sormadí-, sormado- írni: tárdede- nyűgözni; ingelda ikelde elülről: ftalda, udaldo hktiüxól • apaftíma, avavtomo asszony nélkül: mirtftemá, mirdevteme férj nélkül. V. ö. a fentebb (4—7. és 8 — 10. 11.) elsorolt mély- és magashangú szótőket. Kivételek, melyek az önhangzó-illeszkedést, kivált a mordM.ban, megszorítják : a) Az eredetileg hosszú a (a)-nak megfelelő magash. á (a) csak a mordM~ban maradt meg, de itt is már váltakozik
