Nyelvtudományi Közlemények 13. kötet (1876)

Tanulmányok: - Simonyi Zsigmond: Az ugor mód-alakok 135

158 SIMONYI ZSIGMOND íietdnethan sensanomattanikin tudhatod ha nem is mondom ; hávitjs lienee ollut varsin kova, silla a pusztítás igen nagy lehetett mert . . Ezt a jelentést a nyelvjárásokban dívó használattal együtt alább a III. szakaszban fogjuk magyarázni. C. A -scr-képzös mód. A mordvin óhajtó mód -za képzővel készül, mely az •erzában hangrendi különbséggel majd -za {-zo), majd -ze alakban járul az igetőhöz. A z rendesen két magánhangzó közt áll & itt ép úgy keletkezett s-ből, mint van E. kudozot ,házadba' •e mellett kudos ,házba'. Hogy ilyen módalak már az ugor alapnyelvben volt,1

) azt valószínűvé teszi A lapp indefinitus (12.), melyben az egyszerű c (J) ott ás megmarad, hol a föltételes módban (13.) mássalhangzócsoportot találunk helyette (likcim, lifcim, lipcim, de licab, lejeb2

).

Valószínű tehát, hogy a lapp indef. -ca, -ja képzője eredeti -s#-ra megy vissza (v. ö. coarve szarv, calme szem stb.). Jelentésre nézve megfér az óhajtó móddal, hisz épen az imént ilyen társaságban találtuk a finn indefinitust is. A mordvinban a parancsoló mód 3. személyét is az óhajtó •mód pótolja (mint az osztjákban s a finnben), s talán így kell fölfognunk, azaz a -sa-képzős óhajtó mód' maradványának tekintenünk A cseremisz par. mód 3. személyét, melynek ~ze és -'s(t) végzetéről Budenz is sejtettes

), hogy nem személyrag, hanem módjegy. Ide vonható a Regulynál talált több. 2. szem. pokteza és liza is elveszett személyraggal4

) (mint f.

antakaa *) De a magyar adsza, mondsza-íéléket (közönségesen igy írva addsza, monddszá) nem merném ezen mód maradványainak tekinteni, mint Riedl teszi az id. h. 73. 1. Én azt hiszem, hogy ez az adsza nem egyéb, mint teljesebb alakja a jel. mód adsz-jának, mely egyszer úgy is * adszol volt. 2)

Lajjam, bayadajjam csak erősebb ejtéssel a hangsúly ;következtében; 1. fönt a par. mód M-ját. 3) NyK. IV. 80. 4) V. ö. Bud. az id. h. — Ellenben nem vonom ide az egy-két esetben találkozó -zena, -zeda és -naze végű alakokat {1. u. o.), melyeket egészen máskép lehet magyarázni.