Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: Magyar mythologiai adatok és egyéb. 70
84 HUNFALVY PÁL Az osztják énekekben igen gyakran előfordul ez a' parallelismus: num tarom díe, num jelem jig, az az : felső tarom atya, felső jelem atya. A' tarom szó istent jelent a' vogulban és osztjákban; neki a' terem szó felel meg, miből természet, teremtő stb. A' jelem szó is okvetetlenül istent jelent tehát, és ennek magyar megfelelője talán a' Temetési beszédbeli eleve. Az osztják jelem maga is eleve lehet, mert a' magyar el viszonyszó vogulban is el, de osztjákban jel; a' magyar al viszonyszó vogulban jal, osztjákban jil és il; továbbá ell, miből ellen, ellenség az osztjákban Val .stb.: tehát az el-eve szónak osztják-vogul megfelelője lehetne jel-em. Továbbá az utólag em megfelel a' magyarban v, ev, ő, így a' vogul úűm, nelm, osztják nalem, nalim magyarban nyelv; a' vogul osztják nam, nem, nim, magyarban név ; a' vogul-osztjuk valem, velim magyarban velő, mi a' Temetési beszéd korában veleve lett volna: az osztják jelem tehát igen is eleve lehetne a' magyarban, "s istent jelenthetne, mint az osztják jelem. Az osztják jelem, jielem is; a' vogulban is elem,jielem, 's itt levegő eget jelent; finnben Urna, ilm. Ebből világos, miért tesz az osztják jelem istent. A' menny, ég, levegő minden nyelvbeli ős mythologiában személyesíttetik \s tesz istent. De még közelebb vágó szó-alakot találunk a' vogulban és osztjákban, t. i. a' p képzőjtit, melly névszókbul és igeszókbul képez származékokat, a' magyar úf ü, va, ve, képzősök megfelelőjit. P. o. sem, szem, sem-p és sem-pa szemű; sam sziv, 'samp szívű; továbbá minden igétől lesz p igés névszó, mint men-p (men-i-p) menő, nag nev-et, nagi-p nevető, e' helyett, hogy: nau, úaui-p, vogulban mau, mauint, magyarban is nev-et, mev-et); hang hág, kang-e-p hágó stb. De számos dolognév is alakul a' p képzővel, p. o. kal-p, kulp háló. így jel-p szent, tulajdonképen fénylő, új, ép. !S ezen jelp, felel meg legtökéletesebben a" magyar eleve szónak (így : el=jel, el-e-ve=jel-p). A' Temetési beszédbeli eleve—ti vogul-osztják jelp; ez mint a' jelem egyaránt a' jd-tönok képzőse, *&y : M-p és jel-e-m. Tehát a' finn-ugor jumala, a' melly a ceremiszben jum, nálunk mint vim maradt meg a' vim-áld, cseremiszül jum-ult szóhan; s a' finn üma vogul-osztják elem elm, jielm, jelem, mellyek mind származékai az il, el, jel tőnek, nálunk & jelp-nek megfelelő
