Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16

RÉGIBB GÖRÖG REGÉN7. 43 ságban) jellegét a természetellenes szóképekben való túltengés teszi. — Heliodor trópusai legalább ritkán haladják meg ama szép mértéket, melyet classicai tekintélyek rögzítettek, s mesterséges díszvirágait jó minták szerint készíti. Annál inkább hibáztatható az antithesisek terén. Rhetori bőséggel és ügyességgel különbség nélkül a regény majd minden személye beszél, mintha mindegyik fényes eredménynyel végezte volna a sophisticai tanfolyamokat. Heliodor müvének e sajátsága sok természetellenességgel jár. Ha pl. (VI. 15) egy egyptomi közkatona, ki elesett a harczmezőn s anyja boszorkányi művészete által új életre ébresztetik, hogy jósoljon, — ha ez teljes második életét jóliskolázott, hosszulélekzetü körmondatokban leheli ki, az ily körülmények közti parádés szónoklás mégis sajátságosan hat az olvasóra. Heliodor vallási nézeteinek legföbbike elég komor színezetű. A fátum, a gonosz dámonok, az ellenséges végzet intézik megközelíthetlen magaslatból a íöldiek életét, melyet egyesek szerencsétlenségére következetesen fordítani, a végzet kedvtöltése. (V. 4 s többször.) — Kit vészes keze ért, az minden szerencsétlenségre van szánva (V. 19.) — végzetét senki el nem kerüli, a jósolt vészek bekövetkeznek minden ellentörekvés daczára (VII, 6.). Heliodor többi vallási nézeteiről, különösen babona- és csodahitéről (VI, 15, VIII, 11 stb.) ugyanaz áll, mit már Xenophonnál említettünk. — Több etnikai mozzanat azonban a legnagyobb gyöngédséggel tárgyaltatik. Ide tartoznak: a gyermeki tisztelet; ügyesen szabadítja meg Heliodor Charikleát a kényszerűségtől, hogy atyja legyen az, ki ellen tényleges engedetlensége fordul (IV, 11.) az által, hogy igazi származását az engedetlenségi tény előtt deríti ki; — még a haramia előtt is szent atyjának akarata. (VI. 9.) — A házassági hűségről is áhitatos tisztelettel nyilatkozik Theagenes (VII, 25.) — Az eskü is oly szentnek tartatik, hogy határozottan hamis esküt még Arsake elvetemült dajkája sem mer tenni. (VIII, 7.) Ezek észrevételeink Xenophon és Heliodor müveihez; hiszszük, hogy több tekintetben kiegészítettük az eddig e téren fölmerült dolgozatokat. Visszatekintvén a régibb görög regényre, hátra