Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)

Tanulmányok - Dr. Bartal Antal: Görög-latin hangtan. 341

386 BARTAL ANTAL Hasonló természetűek a -rsog végű igemelléknevek, melyeknek szkr. tavja-félek felelnek meg; pl. dorioq = dátavja (donandus). De ezen fölcserélés csak látszólagos , a mennyiben arra -rscoqx

) alak (re/coq h.), mely Hesiodusnál fordul elő, kielégítő magyarázatot nyújt, pl. e szóban: <paTsióq *faréoq h. (dicendus), v. ö. nXetoq és xAeóg. Itt tehát csak az eredeti j-nek kiesése az, mely az í-nak s-ba való változásában lappang. Számos esetben az í-vá hangzósított j metathesis következtében a megelőző szótagba ment át, s itt ikerhangzót hozott létre; pl. uéXana (nigra) */ukavjsb h. (v. ö. uélav). Az -scvco, -etpco végű igék szintén -svjco és spjcu régibb alakjaikból nyerik magyarázatukat. A fie(C,íov és xpehzíúv alakok másképen magyarázandók (1. a 49. §. végén). 48. §. A kezdő eredeti j-t gyakran a spiritus asper helyettesíti, így pl. ayioq (szent), a^co (imádni), összehas. a szkr. jag ("imádni, áldozni)-val; oapívq (csata) = szkr. judhma (judh harczolni); topa (évszak, idő), zend jdre, feln. jár, ang. year (év); rjTtap (máj) = szkr. jakart, lat. iecur; őpeiq, őpaq = szkr. jüjam, jusman (nom. acc. »vos«); oq, :

q, o =

szkr. jas, ja, jad (qui, quae, quod.); Sq = szkr. ját fja-nak ablativusa). Az eredeti J-nek nagy száma helyettesítve van a görögben £ által, mely da-t jelez. Ezen változást könnyebb megalapítani, mint megmagyarázni. Curtius 2

) és Schleicher

3

) -szerint az eredeti j maga elé vonzott egy prostheticus d-t, mely a maga részéről ismét visszahatott a j-nek sziszegősítésére. Ez hozta szerintök létre a görög ikermássalhangzót C és a szanszkrit inyhangot g, mely megfelel az olasz g-nek e és c előtt. Ezen elmélet támogatására megjegyzendő, hogy C ép oly gyakran megfelel dj, de csoportnak, mint j-nek magának, pl. Zsúq, mely *dtsuq h. áll (boeotiai dsáq), a mint azt a génit, útóq *dc/óq h. bizonyítja, és megfelel a szkr. djáus-ndk (ég); ítéCfa *7Z£ctcoq h. rpanB^a. *T£Tpcc7redca h.; őtá, mely a lesbosi aeol nyelvjárásban <?á-vá változott stb. A49. §. Aromán nyelvekben is észlelhető ily jelenség, hogy; mássalhangzó előtt d-vé fejlődik. Ilyen a középkorú latin madius r)

'Ereóí (igaz, az összetételben), melyet helyesen satjá-\al hasonlítanak össze, szintén állhat *ÍTUÓÍ h. és teljesen megfelelne a *satajá alaknak, melynek ékezése eléggé indokolná összevonását satjá-ha,. a) Curt. Grundzüge III. kiad. 569—619. 1. 3) Schleicher Compend. 2. kiad. 216. 1.