Nyelvtudományi Közlemények 12. kötet (1875)
Tanulmányok - Dr. Ring Mihály: A régibb görög regényről. 16
30 DR. RING. határozásában elődeim nézetétől eltérő eredményre jutottam. Hogy a regényirók u szerelmet, mint eszmét átültették az ethikai tanitás gyakorlati terére, ebben a görög szellem egy fejlődési mozzanata rejlik. Mert e regények összefüggése koruk szellemével az, hogy ezen iránymüvek közönségök szükségletének feleltek meg. A görög regény czéljának ily körülirásától eltérő két nézet létezik. Az egyik régibb; szószólója az ismeretes Photius. Ez kelleténél bővebben fogalmazta ama regények czélját, midőn az erkölcsi szerelem dicsőitése helyett az általános erkölcsi jóság dicsőitését látja bennök. Szerinte azon kettős igazságot tanulhatjuk e regényekből, hogy a gonosztevő, bár ezerszer is meneküljön látszólag, végtére mégis lakol; s hogy az ártatlan gyakran, midőn legfőbb fokára hágott a nyomor, váratlanul megmentetik. E nézetet megczáfolja Nicclai annak kimutatásával, hogy a legjobb görög regényekben is a főszemélyek általánosabb erkölcsi szempontból épen nem mentek a vétektől (v. ö. az id. k. 66 ff. 1.) A másik nézet képviselője Nicolai; a 69. lapon e regények czéljáról ezt mondja; »Sie sind Schaustücke, erfunden, um die eigene Stilgewandtheit und Yielwissereivor einem sophistisch gebildeten Publikum auszubreiten;« és a 66. lapon: »Die griech. ítomane sind phantastisch ersonnene Erzáhlungen, in denen sich allé die in den Sophistenschulen erlernten Kunststücke, Prozessreden, Briefe, Schilderungen, Erklárungen und Darstellnngen von Seelenzustánden anbringen liessen. Die Schilderung wird wie es auch im "VVesen der Sophistik lag, Selbstzweck.« — A túláradó rhetorikai külsőségek csak az eszközt képviselik, melynek alkalmazásában a regényirók is egyéni előszeretettől s a kor Ízlésétől függtek; a regény eredetére, az uj faj megteremtetésére tárgyilagosabb mozzanatokat találtunk. Ha oly czél, milyen ama rhetori ügyesség fitogtatása létesítette volna a regényt, nagy ellenmondás rejlenek abban, hogy Ephesusi Xenophon, kit Nicolai is az ismert regényirók legrégibbjének tart, mint az új faj eredetiebb képviselője, csak igen kevéssé hódol rhetorikai czéloknak. Xenophon egyszerű s világos, a naiv kelleni egy nemével ható előadása és a későbbiek dagályos s mesterkélt modora közt tetemes külömbség van. Xenophonnak ezen előnyét maga Nicolai is (12. 1.) elismeri; az a gondolat pedig, melyet túlzásnak bélyegez, (I, 1; Az ephesosbeliek Habrokomast fölötte szerették, úgy Ázsia többi lakói is : általános volt a remény, miszerint az