Nyelvtudományi Közlemények 11. kötet (1875)

IV már azokra a'följegyzésékre is, a' grammatika tehát szélesebb alapúvá lett, mint a' szótár. S mennél többet forgatá.m az eredeti énekeket is, annál több-több remény csillamlék fel előttem, hogy talán mégis közölhetek legalább nagyobb töredékeket azokbul. Azért bevezetést is készítek az eredetiek jellemzésére. Végre a' Vologodszki orosz-osztrák szótárbnl kezdem mind az egyes szókat, mind a' szólásokat kijegyezni, a' mellyek nálam nem voltak rneg, hogy toldásképen a' már kinyomatott szótárhoz csatoljam, azon felül a' Schlözernél és Klaprotlmál lévő osztják szókat is akarván közölni. Ámde munkám ezen bővülések által lassankint annyira növekedett, hogy nem fér bele a' jelen kötetbe. Kénytelen vagyok tehát egy más, ha lehet a' következő, kötetben adni azt, a' mit az énekekbül közölni fogok, annál is inkább, mert nyelvi sajátságaik is fejtegetésre szorulnak, s mert az énekek a' Reguly nyelv jegyzeteivel együtt némileg egy külön osztják nyelvjárással ismertetnek meg bennünket. De ha meggondoljuk, hogy Szegény ember szándokát Boldog isten birja, úgy hiszem, az olvasó nem fogja talán neheztelni, hogy már itt találja az Eredetiekhez való bevezetést. Ha el is kellene maradnia, a' mit most ígérek, a' közlöttnek hasznát veheti majd, a' ki munkámat folytatja. Még a' szótári toldások sem férnek el mind itt. Ámbár tehát kétszerre jelen is meg az osztják nyelvet tárgyaló munkám, az által, mégis reménylem, csak növekszik majd mind teljessége mind alapossága. Eddigi késlelködése sem vált kárára. Budapesten, 1875. tavaszhó 24-én. Hunfalvy Pál.