Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

§0 BUDENZ JÓZSEF. blessure"; [ó'sr.J; — dara: osz. dar'i. cs. tarig „dara" | corr. „köles"; [?köles]; — daru: osz. túrna, cs. torna (?túrna), jak. turuja j v.ö. Ügr., mindamellett lehet [köles.]; — disznó: csuv.- sisna j megvan a cseremiszben is; csuv. sisna régibb tör. * fisnak-ra látszik mutatni; több egyéb állat;

kivált házi állat nevével együtt [köles.]; — domb: cs. dumbak domb, tombolák gömbölyű, emelkedett J St. tombolok „dick, klotzig, plump"; Ugr.; [ösr.]; — dőlni, dűlni: ujg. töngül- hajlani, fordulni vmi felé; dönteni: cs. töríter- felfordítani, jak. tünner feldönteni (zu oberst kehren), újg. töngti felforgatás (KB. umsturz) ; dőlő, dűlő : osz. dönüm dűlő ; j mindezen török szók a tön-, osz. dön- „forogni, fordulni, megtérni" származékai, melyekben a „fölfordulás" jelentése is elélép; a magyar szók sajátos képzésüek (-1, -ni, ebből: -mi), s így csak netaláni ősr. gyökegyezés jöhet tekintetbe | osz. döniiin azonban nem jelent épen „dűlőt", hanem „holdat (morgen)" ; ez hogy „két düló's szántóföld" nincsen magyarul; [ősr.]; — dörzsölni: cs. dörsiile- dörzsölni ( St. dörsül„reiben, feilen"; Ugr.; [? ősr.] — dugasz, dugni: osz. fikac dugasz ; fik-, fika- dugni f Bi. boucher, fermer; m. dug-hoz szorosabban áll alaki tekintetben (u, g) Ugr.; [ősr.]. Edény: cs. idis, edis (idis) edény | Ugr. 734., s nélkül való alakkal, melyhezm. -ny ugor diminutiv-képző járult; [?ősr.]; — ék (cuneus) : cs. ihlih „keil, zugabe, eingeschalteter teil"; f hogy ev. vei azonban ik-}

osz. e^-mek „magot vetni, serere" ige tartozzék egybe, nem hihető; még kevésbé lehet e mellett m. eke-ve gondolni, „mely a barázda-nyitásra földbe vettetik" | ék-ve nézve v.ö. Ugr.; [? köles.]; —elő, előtt stb.: cs. eli, Hej elé, eldige elébe, oszm. űeru (ileri TW.) előre; első: osz. ük első, csuv. ilik előbb, ujg. ilik első (KB. als eigenname, prinz stb.) | v.ö. Ugr., hol a magyar szók l-je í£-ből keletkezett; úgymint al-ra, nézve áll [Ősr.]; — emni, emlő: cs. osz. em- (im-) emni; emő, emse: cs- emuk emő (? emlő); emcik csecs, emzik csecsbimbó; csuv. ama nőstény j St.-ben emcik h. em$ek ; v.ö. Ugr., hol az ewse-nek is teljes megfelelése van; [ősr.]; — én, enyém, engem: cs. men, osz. ben \ v.ö. Ugr., [ősr.]; — érdem: ujg. ertem, artam érdem (KB. „verdient, vorteil, nutzen"); v.ö. mongol és mandsu; [köles.]; — érni (vhova, vmit): ujg. er- vmit érni, cs. er- vhova érni, ergüz- juttatni, eris- eljutni, elérni | er-, eris- osz. szók; ergüz- nincs meg St -ben; m. eHeni nem ide vonható, mert „akla érmek (észbe jutni)" nem ad az er- igének más jelentést;