Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1

DENOMINATIV IGÉK AZ UGOR NYELVEKBEN I. 7 p. o. szitálj az eszköz-tevésen annak forgatását, kezelését, használását értetik; a Q.*)-íé\é*k., p. o. aranyoz, holmi-tevéssel hasonlóképen holmi-alkalmazást, holmival ellátást fejeznek ki; egyenesen holmi-tevés, azaz eléhozás, holmi-termés ismerhető föl a D.-félékben p. o. cziráz; s végre az E) alatt fölhozott l és z- képzős igékben is (p. o. dalol, könyez) a valami t-t evé s-f éle jelentés szembetűnő. Hogy' mind ezen négy ötféle denom. igék származtatására csak is egyetlen egy közös képző-érték elegendő, abból is látható, hogy más nyelvekben is a fent megkülönböztetett igeosztályoknak mindegyikére egyazon denom. képzővel alakúit igék kinálkoznak hason példákúl, p. o. latin -are-fálék ; A-ra : medicari, furari, interpretari (medicus, fur, interpret-) ; B-re: crihrare, asciare, caelare (cribrum, ascia, caelum) ; C-re: signore, colorare, lutare (signum, color, lutum); D-re: germinare, sementare, spumare (germen, sement-, spuma) ; E-re: vocare, fulgurare, osculari (voc-_, fulgur, osculum). — E szerint nem is lehet a mostani magyar nyelvtudat szempontjából az -l és -z féle denominativ igéknek még valami más külön mellékjelentést, vagy jelentési árnyalatot tulajdonítni, a mint ezt jelesen a M. Nyelv Szótára teszi, midőn e képzőkről általában mint gyakorlatos (gyakorító, frequentativ)félékről tesz említést (Előbeszéd, 128.128.11.). Könnyen meg is látszik, hogy a Szótár szerzői nem é denominativ igék jelentéseinek tüzetes vizsgálata alapján jutottak ily meghatározáshoz, hanem csak azért mert eleve is egynek azonnak vették a denominativ -l, z képzőket azon -l, -z-vel, mely tudvalevőleg és a mai nyelvtudat szerint is, igéből alkot gyakorlatos (gyakorító, frequentativ) igét, p. o. maradoz, kötöz, metél, vetél. Ez mindenesetre hiba; mert elfeledték, hogy a frequentativ igeképzésnek csak úgy van értelme, ha már kész igéből kell származtatni; nem lehet hogy egyazon képzőelem névszóból igét képezzen, s azt az igét egyszersmind gyakorítottá is tegye. Egy a képzőben lappangó első igeképzőről, mint a denominatio eszközlöjéről, e melett gondolkodni nem jutott eszükbe. E szerint a Szótárnak ezen elhamarkodott meghatározása, hogy az -Zés -z képzők, mint denominativ képzők is, frequentativ jellemüek, minthogy az nincsen kellőleg megokolva, legfelebb arra indíthat, hogy a magyar denominativ igék ilyen netaláni (frequentativ) bár lappangó mellékjelentésének lehetőségét kissé szorosabban megvizsgáljuk. Mert az, hogy a kétféle magyar denominativ képző épen ilyen