Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1

20 BÜDENZ JÓZSEF. csomózni mellett áll lp. calmete- (calm-a csomó) ; van Ip. cáce,- és cacete- aqua eluere, aqua macerare (cace aqua), hokke- és hokketeelveszíteni (= f. hukkaa-) A déli lappban vannak még oly e- végű nyilván denominativ igék is, melyek e (= finn a, a)- végű alapszókból szintén képző nélkül látszanak származni, de a melyeknek a IpF. dialectus i- végüeket állít ellenébe, úgy hogy itt is megint lappangó denominativ képzést kell fölismernünk,mégpedig, amire egyes példák egyezése is utal, a finn denom. í-vel egyező képzést (lásd fent 12.1.) Ilyenek: monne- tojást szedni, IpF. monni- (monne tojás) ; lavlie- gradun facere, gradi (lavke lépés) : IpF. lavkki-; naide- szegezni (-le szeg), IpF. navli(finn nauli- és naiditse-); IpF. geőgi- megkövezni (gaSge kő), coliexenterare {-le, intestinum), IpF. colli-; és a, finn oksi-, kukki-, lé\iti-} kési- denom. igék különösebben módosult jelentését tekintve (fent a[12.1.), ide csatlakoznak ezek is : muörje- baccas legére (-je bacca), pesse- betulas deglubere (pesse cortex betulae), puoite- lardum deglubere (puoite) ; skidde- nyúzni (skidde pellis) ; cuome- desquamare (-m, -ma). Az i képzőnek, mely itt, épen úgy mint a finnben, az alapnévszó végvocalisába beleolvadt, a lappban még teljesebb alakja is tűnik elé, a mennyiben némely igeragozási alakokban annak helyébe ije lép, mi által egyszersmind a finn -i képzőnek eredetibb alakjáról való gyanításunk (fentebb a 12. \.) csakugyan helyesnek bizonyul be. Némely lapp denominativ igék szintén consonansos képző nélkül^ csak az alapszó végén álló e •=. ered. finn a-nak o-vá változása által alakúinak: gardo- bekeríteni (-de kerítés),lijpso- legyezni (-se legyező), sardno- beszélni, mondani (sardne beszéd, f. saama), tuovlo- fomite urere (-le tapló, f. taula), kaggo- szolgálni ikagge szolga), IpF. aiddo- bekeríteni (aidde kerités, f. aita), cekko- rovásolni (cekke). Hogy miféle képzés van ezekben, gyaníttatja egyszeriben egy a finnben is eléforduló azonos példa, melyben a finn nyelvbeli alak tisztán az előbbi i- képzést láttatja: lp. IpF. cokkopectere = f. suki- (ettől: suka). Eszerint az ilyen o-féle lapp igéket épen úgy alakultaknak kell gondolnunk, mint a finnben p. o. a verso-, varso-, lahjo- igéket, azaz lappangó i képzővel valóknak (-o igevég e h. -oi, -oje)>

a mely képző részben még fenn is van, a mennyiben ezen lapp denominativ igék bizonyos ragozási alakokban még -oje-vk egészítik ki tő végüket. A mi pedig az o vocalist