Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Denominativ igék az ugor nyelvekben. 1

DENOMINATIV IGÉK ÁZ UGOR NYELVEKBEN. Ií. ll hogy e különös jelentés („valaminek tartani") tulajdonkópen nem is különös, hanem az általános egyszerű denominativ képző functiójából foly, s ily egyszerű denominativ képzővel ki is fejeztetik (v. ö. kummaa-, ihalta- stb., lásd fent a 6. lapon). Ezt szem előtt tartva, egyszeriben fölismerjük, hogy a -stu-féle ige nem egyéb mint az előbbi -sta másodrendű képzővel egyszerű -ta- féle alapképzésből kiinduló denominativ ige, mely még u reflexiv elemmel bővült meg, mely utóbbinak alkalmas, ha nem is szükséges volta szintén szembetűnő. Hiszen tudjuk, hogy p. o. „csodállani" jelentéssel a Jcumma „csoda" névszótól származik 1) kummaa (-ta- képzés: kummata- helyett) ; 2) kummasta- (— kumaa -\- sta) j s ennek reflexive módo • sított alakja épen kummastu-, mely szintén eléfordúl. A -ksu- féle igékben meg a sta helyébe csak egy másik ks elem lépett, mely másutt is részint magára, részint képzőkapcsolatokban, mint frequentativ képző szerepel 7

). E szerint meg

kummaksu-, mely kummastu- mellett és helyett fordul elé, szintén csak a kummaa- első denominativumnak tovább képzettje, reflexiv módosítással: kummaksu- == kumaa -j- ks -j- u. A finn után legalkalmatosabb a lapp nyelvhez fordulnunk, mely az ugor nyelvek között ahhoz legközelebb áll, és a mint látni fogjuk, lényegesen ugyanazon denominativ igeképzésekkel is él, a melyeket a finnben találunk. Az egyezést könnyen ki is mutathatjuk, mihelyest a lapp nyelv némileg változott hangrendszerének sajátságait kellő figyelembe veszszük. Előre bocsátva, hogy a lapp nyelv a szó végeknek mély- és magas-hang szerinti különbözését már egészen elejtette, s hogy különösen a finn szóvégi a, a-nek a lappban egyféle e felel meg (p. o. monne: f. muna tikmony, calme, calbme : f. süma szem, adde-: f. antaadni; gielde-: f. kielta tiltani), először is a finn -ía,- ta- vei egyezőnek ismerhetünk föl egy lapp -te}

vagy (részint az északi, finnmarcki dialectusban: lpP.) -de képzőt8

), mely a magyar

-l, -z- fé^Mellék- s egyszersmind eredetibb alakja sk, mely a könnyebb ejtésíí ks-ve ment át per metathesin. Igen gyakori összetett frequentativ képzőkben, -skele v. -ksele, -skentele v, -ksentelc, p. o. astuskele- {-ksele) lépdegélni, istuskeleüldögélni, kayskentele járdogálni, uiskentele úszkálni, úszdogálni. Eitkábban fordul elé magára is, -ksi alakban, p. o, anneksi- (anta- adni), ha'eksi- (haké- keresni). 8) Vocalisközi egyszerű finn í-nek ^megfelel ugyan a lappban

tt is, mely bizonyos esetekben gyengülvén, a IpF. dialectusban 8-vé lesz, p. o. gutta (f. kuute NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. X. 2