Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Hunfalvy P.: Könyvismertetés 174

KÖNYVISMERTETÉS. 175 kus láthatárunk tetemesen megbővül s történelmi tudásunk mintegy alapjáig hathat le, s az által befejeződik." „Munkám jelen részének feladata, a Fekete tenger scythájinak azonosságát a lett-szláv népcsaláddal mutatni meg; második része a keltek és italok szorosabb rokonságát fogja feltüntetni. Ez áltál a két nagy népnek Szorosabb rokonsága jelöltetik meg az ind-germán törzsön belül. Mert hogy ind-germánok a keltek, az egy embernyom ólta (1837) a Pictet munkája által: „de l'affmité des langues celtiques avec le sanscrit" bizonyos; ily régi a skythák árja eredetének kimutatása is, melyet Zeuss az első nagy munkájában : „die Deutschen und die nachbarstámme", 1837-ben tett közzé." — E szerint tehát a skythák nemzetisége történelmi bizonyossággá válnék. Tudjuk, hogy minálunk a hun-scytha kérdés nagyon fontos s a mi történetíróink a hun-scythaságnak élő maradékait, a székelyeket, mutatják fel; arra is emlékezünk, hogy Neumann : „die Hellénen im Scythenlande" czímü munkájában, nem oly igen régen, de szinte húsz évvel Zeuss után, a skythákat mongoloknak találta, még pedig nemcsak a nyelvhasonlítás, hanem a néprajz segítségével is. A skytha kérdés tehát a mi tudományunkat is érdekli, s valóban kívánatos volna, hogy hun-scythásaink, — félre hagyván Anonymust és Kézai Simont, a kik állításai erre nézve nem bizonyítanak többet, mint ama régi franczia krónikások állításai, a kik a frankokat, tehát a mai francziák elődjeit, Trójából származtatják, s Paris városát Priamus fijának, Parisnak, tulajdonítják — egyéb és bizonyítóbb érvekkel mutassák meg először azt, hogy a magyarok a hunok igenes utódai, másodszor meg azt, hogy a hunok a Fekete tenger skythájinak igenes utódai. Ha az meg lesz, akkor fel sem veszszük többé se Neumannt, se Zeuss-t, se a legújabb Cuno-t. De minthogy az még nincs meg, ezt is számba kell vennünk, mert szlávokká teszi nem csak skytháinkat, hanem parthusainkat is! Cuno először a nyelvről és a nyelvhasonlító grammatikáról • azután az ind-germán népről szól, a harmadik fejezetben az indgermán és az ural-altaji nyelvtörzsöt tekintvén egymás mellett; továbbá az ind-germánokról és finnekről, az ural-altaji nyelvtörzsről és az ind-germán ősnyelvről értekezik. Azután következnek aHerodotus skytháji, valamint érdekes előadások Massaliai Pytheasról, Strabon, Plinius, Pomponius Méla és Ptolemaeos föld- és nép-