Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)
Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61
112 BtIDENZ JÓZSFF. annyit ér, mint a m. ölni = tör. öl- (halni)-féle; 9 ) — tok: cs. takar, takao „zsák, lepel"; [ itt nyilván egy kis tévedés (emlékező hiba) forog fenn : St. takao „pferdehuf"; tagar „schüssel"; — tompa: jak. twppaft tompa; | a m. szó szláv eredetű (ószl. TíKMnx, or. Tyn&iií stb.); — tönk: cs. tön fenék, alsó rész, fának töve"; | St. „grund, boden eines gefászes"; m. tönk nem jelent „feneket"; a tönkre jutni (v. menni, tenni) szólásban is tönk csak „ledőlt fa", vagy „levágott fának darabja" értelmével van;-—tönkö stipes : cs. tön „törzs, edénynek alsó vastag része"; V. úr itt megint másképen forgatja a cs. töri jelentését (lásd tönk alatt) ; v.ö. Ugr. 234; —- törülni : cs. sür-, sir-(mak) törülni; j nem tudjuk, hogy a tör. ige valaha t'ir- volt; ennek fölvételét pedig következetesen folytatva, az jönne ki, hogy a töröksógnek nincs is szóelején eredeti s-je; [al.]; — túsz (hasonló megfelelő rész, obses) : jak. tus ellenkező megfelelő rész, cs. felrész, ujg. tus-, tös érték hasonló megfelelő rész; | jak. tus „vor einem liegende seite"; cs. (Ab.) tm „rész, oldal" („seite, ar. taraf" értelmé- • ben); ujg. tus „gefáhrte, freund, der gegenübersteh(nde, wert"; [jel.]-Undor, undok: cs. undor (St. ondur) csúnya, utálatos; j St. frevelhaft, hásslich; ez a textushely : ondur isi jok nem állapítja meg a tör. szónak „ekelhaft" jelentését; — úr: ujg. üri, uri magas előkelő ; [ m. i/r-nak nem „magas" a jelentése, hanem „mann, ehemann" (uram), s innen aztán „herr, dominus"; v.ö. Ugr. 778 ; — úszni: jak. vsun-, osz jüz-, cs. üz- úszni, öze „fenn" | St. üze „auf, darauf, über (-ra, -re)"; hogy ez egy üz- úszni igével, mely azonban teljesebben jilznek hangzik, nem valószínű; | m. vsz- ige sz képzős alakja egy elterjedt ugor (uj-) igének, v.ö. Ugr. 779 ; — út: cs. öt elhaladás, menés, öt- elhaladni; | a m. út alakilag is kielégítőbben Ugr. 808; még tekintetbe jő, hogy út tkp. „via", nem „iter". • 9 ) V. úr itt még a törökben használt toyum (nem togum, sem az oszmanliban doyum) „tojás" szót is hozza föl, mely szerinte „a szótároktól tévesen perzsa eredetűnek íartatik." Pedig a tévedés itt V. úr részén van, ki nagyon szeret idegen nyelvekből egyetmást a törökségnek vindicálni (vagyis ,,a török nyelv birtokául hódítani"). A toyum, szó ugyanis a perzsában sem tegnapi; megvan ez már a zendben (taokhma) és a szanszritban tokma, jelent pedig: „granum, semen ; ovum." Hogy a „tojás" jelentés határozottabb kifejezésére az új-perzsában a toyjn-i murg (madár-foY_wm) használtatik, legkevesebbé sem bizonyítja a szó török voltát. Epén így mondja a m. nyelv mindig ezt tik-mony, míg egyéb ugor nyelvekben attribuum nélkül mony (f. muna, cser. muno stb.) jelent „ovum^-ot.
