Nyelvtudományi Közlemények 10. kötet (1871)

Tanulmányok - Budenz J.: Jelentés Vámbéry A. magyar-török szóegyezéséről 61

106 BUDENZ JÓZSEF. nyár | képzelhető ugyan egy az osz. jaz-nsik megfelelő esuvas *jar alak, melyből mint köles, a m. nyár eredne; tényleg a esuvas B,jar-on túl sor-t fejtett ki („tavasz") s néha a magyar az elöbbrehaladt csuv. s-t is tükrözi vissza (v.ö. szél ventus), úgy hogy * szárféle m. alakot lehetne várni; | mindez ellenében azonban n-en kezdő mongol szók állíthatók, melyekkel a m. nyár nagyobb valószínűséggel függ össze: naran nap (sol) vagy burj. nditr „nyár", különösen ez utóbbi, mely talán najer-höl lett; — nyargalni: osz. jorgala- poroszkálni, jorga poroszkáló ló; a m. szón a „vágtatva menés" értetik; [jel.]; — nyirkos: jak. nuora „soha ki nem száradó" (p.o. sár) ; | jel. némileg elütő ; [al.], jobb Ugr.; — nyújtani, nyúlni: cs. jaj- terjeszteni, nyújtani, jajil- (refl.); | v.ö. Ugr., n-en kezdő alakkal ; — nyúzni: osz. jüz- u. a. | v.ö. Ugr., n-es alakkal, melyből a m. szó hosszú rá-ja is megmagyarázódik. Ócsárolni: ujg. ueuzla- megvetni, | a m. igének mint denominativumnak alapszava, úgy látszik, olcs-ár (e h. olcsó-ár), a melynek csak első részére vonatkozhatik az egyezés ; lásd alább : olcsó; — OCSÓ (éber), ocsódni ébredni: ujg. otuk éber | = tör. ojdk; ocsó az ocsód- igéből van következtetve (Ballagi: „erwachend, wach"), kérdés vájjon helyesen-e? a régibb kútfők nem ismerik; | egyéb analógia szerint a hangviszony sem ajánlja, sem köles., sem ősr. fölvételét (lásd aludni)] — ok : ujg. ok értelem, jelentés, tartalom; — okos:ujg. okus tudás,tudományosság; — oktatni:ujg. oktur- értésre adni, tanítani,cs. okút- oktatni, tanítani; — okulni: ujg. ok- megérteni, cs. oku- érteni, olvasni; | mind ezen együvé tartozó külön czikkekben V. úr a tör. oku- „olvasni" igének másodrendű jelentéseit („verstehen des gelesenen, gelehrsamkeif, gelehrtes wissen") állítja előtérbe. Ujg. ok- nem egyéb, mint oku-nsik rövidített alakja; emennek pedig igazi alapjelentése kiviláglik az ok „laut, ruf, stimme" alapszóból; alig meg kell említeni, hogy az „olvasás" a miveltség első fokain föismertetöje a tudósnak, s egyszersmind a tanítás főtárgyát teszi; ehhez képest okút- tkp. „olvastatni", a. m. „tanítani"; | egészen úgy hogy csakugyan, a mint V. úr gyanítja talin-ró\, egyik vagy másik szó hibásan volt írva vagy olvasva. A vers így hangzik : bari agzida iilbe it-dik jalin (v. talin) : „minden (ember) szájában veszett kutya gyanánt (úgy mint veszett kutyának) jalin v. talin (? kioltott nyelv ? lihegés ? nyál ?). Mindenesetre egy hasonlításra használt szónak és szójelentésnek jobban biztosítottnak kell lenni, mint itt a jalin szó és jelentése.