Nyelvtudományi Közlemények 9. kötet (1872)

IV azaz közelebb álló valamelly nyelv a' mienkhez, az annál szükségesebb a' nyelvünk tényeinek felvilágosítására és megértésére. A' vogul (osztják) nyelv ollyannak tűnik elő, melly legközelebb áll a' mienkhez; annak ismerete tehát legszükségesebb eszköze a' magyar nyelvtudománynak. Szerencse azért reánk nézve, hogy a' kondai vogul nyelvet is legalább evangéliumi fordításbul tanulhatjuk meg. Fordítás ugyan nem ér fel az eredetivel: ámde a' nyelvanyagot és nyelvalakokat még is azon mértékben közli, a' mellyben amaz a' fordított tárgyba fér, 's ezeket a' fordító ügyesség alkalmazni birja. Még az ügyetlen fordítás is lehet tudományos segédeszköz; a' kondai vogul evangéliumi fordítást pedig ollyannak tarthatjuk, melly visszatükrözi a' kondai vogul nép nyelvét. Ezt a' nyelvet tehát az említett fordítás szerint tárgyalván, egyedül azt hozom fel, a' mi ebben megvan. Mégis, hogy a' vogul fordítások mind együtt legyenek, egy másutt közlöttet is. hozzáadtam, melly fogyatkozása mellett is tanúság nélkül nem szűkölködik. Legközelebb az éjszaki osztjákot ismertetem meg hasonló módon, részint más meglevő forrásokbul is. Azután valahára teljesebb készülettel fogom a' vogul nyelv grammatikáját és szótárát kiadni, a' melly a' „Vogul föld és nép" czimü,már 1864-ben megjelent munkának kiegészítő része lesz. Pesten, 1872 tavasz eló'-havában. Hunfalvy Pál.