Nyelvtudományi Közlemények 8. kötet (1870)

Lindner Ernő: Nyelvjárások vallomásai. 1

NYELVJÁRÁSOK V ÁLLOMÁNYAI. 37 zott „ai"; e genitivus tehát nem volt egyéb, mint az „i"-végü régi locativus. Ha „Róma királya" ezáltal tétetett ki: „Rex Romae" vagy régebben ezáltal „rex Romai'', ez tettleg ezt jelentette „a király J{ómába/t.u

Az első latin declinátióban a locativus kiszorította a genitivust ; a speciálisabb casus, a locativus, a generálisabb genitivussá lön itten általánosítva. Ezen egy példán is látjuk tehát, hogy az, a mit a grammaticusok genitivusnak neveznek, ugyanazon öszvetételi processus által képeztetett, melyet a sinai nyelvben szemlélhetünk és mely bebizonyíthatóképen használatban volt az ariusok eredeti nyelvében. Ugyanez alkalmazható a dativusra is. Ha a gyerek az iskolában azt hallja, hogy a dativus két objectumnak egymásra való vonatkozását fejezi ki, hogy az a távolabbi objectum casusa, az érdekviszony casusa, méltán bámulhat, mikép épülhetett oly szélesen és merészen ívelt bolthajtás a nyelv rendelkezésére álló szegényes anyagokból; de még jobban fog bámulni, ha neki, miután ezen grammatikai abstractión szerencsésen túl van, továbbá azt mondják, hogy görögben bizonyos nomeneknél a dativus-végzettel kell élnie, midőn a „bizonyos helyen való veszteglésnek" egészen határozott gondolatját akarja kifejezni. „Szalamison tartózkodom", tehát „Salamíni" dativussal kiteendő. Ha azt kérdezzük: miért? — ismét csak az öszvehasonlító nyelvtan adhat feleletet. Ezen görög dativus „i"-végzete eredetileg a locativus végzete volt. A locativusban igenis foglaltathatik a dativus jelentése is, de a dativus elmosott körvonalai sohasem fejezhetik ki a locativus éles és világos határozottságát. Ezen dativus „Salamíni" legelőször locativus volt. „Salamisow élek" soha sem viselt magában dativusi jelentést, hanem ellenkezőleg ily mondatokban ,.odaadomaz apának" a dativus eredetileg locativus volt; miután ezen „az apának11

először a helyiség kézzelfogható vonatkozását fejezte ki („az apá/io^"), lassanként azon általánosabb, kevésbé locális és színtelenebb jellemet váltotta, melyet a logicusokésgrammaticusokadativusaiknak tulajdonítanak. Ha ezen néhány görög és latin casusról épen előadott magyarázó megjegyzések netalán igen keresetteknek és mesterkélteknek látszanának, csak a francziára kell gondolnunk, és tökéletesen ugyanazon processust látjuk szemeink előtt ismétlődni. A genitivusnak vagy a dativusnak egészen abstract vonatkozásai, mint p. o. „rimmortalité de 1'áme" (a lélek halhatatlansága), — „je me fie á