Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)

Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63

A SÉMI NÉVSZÓ SZÁMVISZONTAI. 75 dályt gördít a sémi összehasonlító nyelvstudium elé, az az alakok igen nagy hasonlatossága. A következőkben lássuk a tárgyunkkal való foglalkozás rövid történetét. A jeles Bochart a Mózes III. k. XVI f.-nek 8. v.-ben előforduló TJtfttS szót a senki fülétől nem hallott arab JvfCÁ plurális fractussal (belső többes) vetette össze *). Az idézett bibliai verset K. G. így fordította: „És Áron vessen sorsokat a két bakokra, az egyik sorsot az Úrért, a másikat az Azazel nevű hegyre bocsátandó bakért." Az ^KW szó Bochart szerint ava^oQ^ffeig^yt tenne, pedig nyilván való dolog, hogy egy a pusztában lakó kakodaimon neve, kit különböző sémi népek áldozatokkal igyekeztek ártalmatlanná tenni. 7.t#$? egy teljesebb ^fSjS? alak helyett áll, mely a ^TJJ igető második szótagának ismétléséből eredt. Épen így támadt a fi'nyiffi szó is, ezt is egy a IVT] igéből bővült miniín alak előzte meg. Gesenius a 7ÍXÍJ1? alakot felismerte ugyan, de a Pl^iflSfn alak eredete körül kétségben volt 3

).

Bochart után álljon itt Mayer Ernő elmélete. Ezen elmélet szerint a bel- és kültöbbes egyformán semlegesnemü abstractum 4

). Ily felfogásból kiindulva, May erre nézve nem lehetett érezhető szükség az arab és aethiop beltöbbes éjszaksémi testvéralakjainak felkeresése. Ezen elmélet az értelmileg és alakilag különböző két többesnek Mayer szerint egyenértékű természetén alapszik. Ez alap hibás levén, a rajta nyugvó elméletet mi sem támogatja. Dietrich, marburgi tanár, egy még 1846-ban megjelent könyvében 5

) a sémi többest csak egy nagyobb egységnek tekinti, mely szerinte oly viszonyban áll az egyesszámhoz, milyenben a melléknevek superlativusa a comparativushoz. Dietrich szerint a külső többes a többesképzés későbbi fejleménye. Ezen elmélet szerencsétlennek nevezhető, egészen mást mutat a nyelvtények gondos tanulmányozása. A semitismus történetén át kísérnünk lehet abeltöbbes eredeti csekély folyókájából támadt árvizet, ') L. „Hierozoicon" czímü munkájának 749-ik lapját s a folytatást. 2) „Elválások." 3) „Nobis non dubium — írja — hoc voc. onomatopoet. esse et tubae sonum fractum imitari." 4) L. „Die Bildung und Bedeutung des Plurals in den semitischen und indogermanischen Sprachen" cz/mü munkát. •) „Abbandlungen zur bebraischen Grammatik."