Nyelvtudományi Közlemények 7. kötet (1868)
Tanulmányok - Gr. Kuun Géza: A sémi névszó számviszonyai. 63
72 GR. KUUN GÉZA. arab nyelvben az egységalak az egységnek rendes kifejezését képzi. s A <Xa»-^ számnév oly szóknál fordul elé, melyeknek vagy nem volt, vagy kopást szenvedett egységi alakja. Midőn a nyelv két ilyen eszközzel rendelkezhetik, ú. m. alakival és külsővel, az alakról való öntudat idejében az elöbbeni, mint belsőbb, közvetlenebb, az utóbbin túl ád; az alakról való öntudat alkonyodását nyomban követi a megfordított viszony, az utóbbi ajánlva jelentési tartalma által az elöbbenit könnyen háttérbe szoríthatja. így történt ez a héber nyelvben, melyben az egység alakjánál sokkal túlnyomóbb az egység számnevének használata. Mig az arabban a változékonyság nélkül való pusztai élet s érintkezési hiány más népekkel a nyelv birtokában levő kincset híven megőrizte, addig a héberben a kincs egy részét a könnyebb érintkezés elfogyasztatta. így történt ez az egységi alakkal is. Mig az arabban az „egyszer" igehatározó (eredotileg főnév) i^e (Swo) tehát egységi alak, addig ez a héberben J"lfi& mi egy régen használatban volt DHK D>?jS (= egy lépés, Jos. 6, 3. 11, 14.) helyett áll. Lássunk arab egységalakokat, ilyenek: &ÓJU „egy tojás" (<jd>-> = tojás, fejér); iujcó „az arany részecskéje" (JA^6 = arany); ££Í^ „egy hal" (viCl = hal); gj£l „egy cypressus" (5^ = cypressus) ; Ojubjs* „a fának részecskéje" (^xiö* = darab fa, lignum); X«,JCVJ „egy darab hús" L<aJ = hús); &oUá. „egy galamb" (*Uak = galamb); &UJ „egy szalmaszál"( *.AJ' = szál-0_^. C — Q Cl — 5 Q^ ma); j^Jai' „egy szem eső" LJas eső); &AÁC „szőlő-szem" C^Xs. = szőlő); s így tovább. Az arab névimód (infinitivus) is tehető ezen alakba, s ez esetben a cselekvés egy bizonyos esetre szorítkozik, a maga általánosságából kivetkőzvén. — Áz egység alakja az aethiopi nyelvben csak itt-ott fordul elé, végzete á. Sok állat és növénynév végződik á-ba. Ezen a helyett néha é fordul elő. Itt is tehát nőnemű végzet az, mely az egyest neméből kiválasztja. Héber egyesszám alakú szók ÍTON „egy hajó" (fl^JK „több egyes hajó"), \5K „hajó"; ÍTT# „egy ének", W „ének"; n^gfc „egy szál haj", 1$# „haj"; M^i szinte egységi alak Q*jf) stb. A ITIÍSI egységi alaknak elveszett nemiegyese a héberben, de még megmaradt az arabban
