Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Gr. Kuun Géza: A héber # particuláról. 42

50 GR. KUUN GÉZA. a héber DK (apud, penes, ad, in*) stb. értelmében); az assyr in, an praepositiók, az arab (j» conjunctio, mind szorosan együvé tartoznak, s az D3K (<5^) szócsaládba sorozandók. Ezen második DK-re nézve megjegyzendő, hogy újabb bibliai könyvekben összekapcsolásba jővén névmásragokkal, az előbbi JHM analógiájára o magánhangzóval ejtetik, p. o. ''flft stb. így találjuk a királyok két könyvében, Jeremiásznál, Ezechielnél. A nyelvek újabb korszakában az alakromlás egyik hatalmas tényezője az analógia, mint ez a Nyelvt. Közi.-ben megjelent két értekezésem ide tartozó helyei megmutatják. Mind a két DK-ben a t betű a nőnemnek jele. Az eredeti gyök itt és ott Boppal szólva verbális (Verbal-Wurzel). Egyszersmind arra nézve is példa ezen DK mint válik két különböző gyök , két különböző alak az idő folyamában egyformává. Sokan vannak, kik az utóbb említett DK-ben egy interjectionalis |K szócskát vélnek felfedezhetni. Ezek hypothesisét, úgy gondolom, értekezésünk eléggé elenyésztette. Az interjectio az érzés közvetlen kifejezése lévén, ezen kifejezésben kimeríti magát. A fogalom megnevezése, viszonyai kifejezésével együtt, a nyelvteremtés egy nemesebb termő ágáról hajt ki. Végül az első D1K (•= avtág, savtóv)-hoz még egyszer visszatérek. Mózes 4-ik k. 6. r. 13. v.-ben írva találtatik : ITlIfl ntítl •íjtem) t3?iö ^HK nDirbK IDK K^n; i-ip x) niÓ£ a^a T;|H 1. ö. h. v.) A sifre debe Rab ezen helyhez érve következő megjegyzést tesz: lttJty DK iTSö K13 K^Hl 1D1K DWiÖ D^DK föl] 1D1K K^ nim trin tyttw ^n mw BTIK mrtwö DDK DÍ A KÍS ige Hifii alakjának constructiója a reflexivummal nem egyedül álló eset, ott van a *Í?n ige Hithpael alakja ambulare, sich ergehen értelmében (a DH szótag tudvalevőleg az D1K meggyengülése). GR. KUUN GÉZA. *) Apud „ín" értelemben a latin íróknál egy pár helyen előfordul, p. o. apud Hierosolyma (Suet. Vesp. 93.) ; apud Palaestinam (Eutr. 7. 13). stb.