Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

Budenz József: Szótaglalások és valami a magyar szóképzés iskolai tanításáról. 16

SZÓ-TAGLALÁSOK. 17 s hogy másrészt a nyelvtudományunk haladásából is már valami kevés az iskolai tanításba átszivárogjon *). Gergely Lajos, marosvásái'helyi köztanító, írt egy nyelvtant ily czímmel: „A magyar nyelvtan elemei. Elemi és népiskoláknak. I. Rész. Szótan." Kolozsvár 1866. A „szóképzés"-t csak olyképen tárgyalja, hogy a tanítványokkal a szóképzőket észrevéteti, a nélkül, hogy annak magyarázatába ereszkedjék, hogy az egyes képzők mit jelentenek. Helyesen határozza ugyan meg a szóképzők mivoltát, mint a melyek által „bármely szóból egy egészen más értelmű szót lehet alkotni, képezni" (43. pont); de mégsem bírja a szóragoktól értelmesen megkülönböztetni, mert ez utóbbiakról (49. p.) csak azt tudja mondani, hogy „nem változtatják meg a szó értelmét, hanem csak némileg módosítják, s már ezen módosítást nevezzük szóragozásnak." Ez már érthetetlen beszéd, a melyből azt látjuk, hogy van olyan bár elemi nyelvtaníró, a ki még semmi magyar grammatikából nem bírta a viszony-ragok és viszony-szók fogalmát elsajátítani. Továbbá, ha szerző úr helyesen értelmezi is a szóképzők mivoltát, mégis nagyot vét az alkalmazásban, ha p. o. a határozókat (adverbiumokat) is képzett szóknak veszi, p. o. nagyon szerinte a nagy-hoz képest épen olyan képzett szó, a milyen p. o. halász a halhoz képest, mintha bizony a nagyon-nsik egészen más szóértelme volna, mint a nagy-nak; egy szóval a határozók képzését a szóképzéshez számítja, mely által „egészen más értelmű" szók képeztetnek. Igaz, e részben Gergely úr semmi újítást nem követett el, sőt inkább csak a régi hagyományhoz ragaszkodott; s annyival kevésbé lehet azért őt vétkelleni, mert magasabb rendű tankönyvek is ugyanazt teszik, p. o. Ihász Gábor „magyar nyelvtana", melynek már a 12-dik kiadása megjelent, szintén a szóképzést három szakaszban tárgyalja: 1) névképzők; 2) igeképzök; 3) határozóképzők 2). ') Hogy csak egyet említsek, jó ideje már úgy-e bár, hogy a „tárgyi igeragozásról" tudomásunk van. De hiába keresnők ennek magyarázatát elemi nyelvtanban, sőt alig hiszem, hogy gymnasiumi tankönyvben, tán az egj Eiedlét kivéve, arról egy szóval való említést találnánk. Az akadémia miatt akár még száz esztendeig tartja magát fenn a „határozatlan és határozott igeragozásokról" való alaptalan régi tanítás. 2) Mennyire összezavarják még a viszonyrag és szóképzö fogalmát, mutatja ugyancsak Ihász Gr. tankönyve, a ki mint névragokat, egy sorban a be, ra, tó'l stb. ragokkal, fölhozza a bb (abb, ebb) fokragot, meg a többesi ft-t (19- §.). Furcsa az is, hogy a név-ragok között van egy úl, ül mint helyettesító'-ra^r, meg a határozó-NYELVTUP. KÖZLEMÉNYEK, VI. 2