Nyelvtudományi Közlemények 6. kötet (1867)

A rumun nyelv és nép. Hunfalvy Pál 125

A RUMUN NYELV ÉS NÉP. 137 Azt tapasztaljuk, hogy midőn a törökök Thesszáliát és Macedóniát elfoglalák, Votskop tekintélyes helye vala az oláhoknak. A török hódítás elszélesztő az oláh lakosokat, kik Voskopolist {BOGXÓ-7roXig) alapíták; a név a legeltetésről való. Azután Moschopolis lett belőle, 8—10 ezer házzal bíró város, melyben nyomda is vala, mely azonban Leake angol utazónak idejében (1804) már elhanyatlott volt; most alig 200 háznyi falu. Az albániaiak nyomása kiköltözésre bírá az oláhokat. Kalarytes lakossága is azt monda Leakenak, hogy a törökök elől Thesszáliából költöztek volt ide. Ma Thesszáliában igen gyér az oláh lakosság, pedig a XIII. században uralkodó vala ott; akkor Nagy-Oláhságnak (fisyált] Blct%ía) neveztetik vala, s a régi Thesszália név nem is járt. Már 1082-ben Exeva nevezetes oláh helység vala Thesszáliában. S a mint itt Nagy-Oláhság, úgy Aetoliában és Akarnaniában Kis-Oláhság (jiixqá BXa%ía) vala > hol ma, tudtunkra, nincs is oláh. Egyebütt sem találunk ma oláhokat, a hol hajdan voltak, p. o. a déli Thráciában, Konstantinápolytól Vizyáig (BI£VIJ , most Vize); a Balkanban már a VI. században akadunk oláhokra. Tehát bizonyos az, hogy a déli oláhok nem mindenkor azon egy helyen laktak. E mellett szembe tűnik, hogy a déli oláhokat sokkal előbb, már a VI. században, kezdi emlegetni a történelem ; ellenben az éjszaki oláhok csak a XIII. században jőnek elő az íróknál. A dáciai rómaiak áttelepítése közt Moesiába 274-ben, és a •vlachok föllépte közt a déli völgyekben csak háromszáz év van : ellenben amaz áttelepítés közt s a Dunán inneni rumunok okleveles megemlítése között a XIII. században egész ezredévnyi hézag tátong. Lássuk most közelebbről is a történetek tanúbizonyságait az oláhokról. 579-ben az avarok Thráciába rontván, Konstantinápolyt kezdek szorongatni, mi alatt a byzantinus vezérek Martinus és Comentiolus háta megé kerülnek vala az ellenségnek. A kész megtámadást azonban a véletlen akadályoztatá meg. Mert egy teherhordó ló a leeső batyuját hurczolván, gazdájának ezt kiáltá egyik társa : Torna, torna fratre! A vitézek meghallván e kiáltást, s azt visszafordulást sürgető intésnek vévén, a seregben hirtelen támadt zavar és félelem futást idéze elő. Lásd Theophanes Chron. Bonnae I, 397. *) *) Itt megjegyzi Roesler , hogy Budin ger (Oesterr. Geschichte I. 69.) a „retorna, torna kiáltást, megfoghatatlanul („Unbegreiflicher Weise") avar nyelv-, bélinek tartja, holott rumun vagy román nyelvbelisége világosnál világosabb