Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

4> A MAGYAR ÚGYNEVEZETT IGEKÖTŐK S AZ ÁRJA IGEPRAEFIXUMOK. (Feleletül Brassaí S. úrnak.) OLVASTATOTT AZ IHCO. JAN. ÍS-KÉK TARTOTT AKADÉMIAI ÜLÉSEK. r Brassai úr a Nyelvtud. Értesítő legújabban megjelent füzetében (III. köt., 355. 1.) ezt írja: „Már pedig azt vélem, elég világosan kifejtettem az I. fejezetben (Nyelvt. Eri III. 53,1.) az igekötök s praefixumok (t. i. az árja igepraefixumok) közti különbséget, de azóta egy újan cseperedett nyelvészünk védelme alá vette a tisztulni kezdett fogalomzavart. Facsaros furcsa fogásának a jegyzésben szolgáltatok igazságot, itt pedig nyilvánítom , hogy az idézett helyen részletezett öt különbség mellett mindig rendületlenül állok, és most már megtoldom egy hatodikkal, söt hetedikkel is." Ezután eléadja még egyszer ismételve az 5-diket, azután a 6. és 7-dik különbséget, eléadását ilyetén szavakkal fejezvén be (362. 1.) : „És ezennel átalában bevégzettnek nézem az egész ügyet; mert a ki a két pont higgadt és érett megfontolása után is a magyar igekötőket s az árja igepraefixumokat egynemüeknek, azon egy rovatba, kategóriába tartozóknak állítaná, az olyannak csak elöitélete vagy rögeszméje ellen volnék kénytelen csatázni. Ilyen küzdelem pedig sem sikert nem igérne,, sem becsületet nem szerezne." Brassai úr élczeskedjék, gúnyolódjék bár tudományos értekezéseiben, a mennyi neki tetszik, — mert ennek legalább az a haszna lehet;

hogy a száraz tárgyat is némely olvasóknak élvezhetőbbé teszi, s tudjuk, mily nagy keleté van a magyar konyhában a paprikának, — csak ne szórjon anathemákat azok fejére, kik valamelyik véleményében nem akarnak osztozni. A tudomány el nem ismerhet senkiben is infallibilis tekintélyt, s nevetségessé válik az , ki nagy fenyegetödzéssel maga magának követel ilyet. Avagy kinek a be-NYELVT. KÖZLEMÉNYEK. V. 1 iravi m ma