Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

16 BUDÉNZ JÓZSEF. ugyanakkorát vétett neki. Legfelebb, hogy egy helyen a „megírtam igét így értelmezvén : „bevégzöleg vagy bevégzetten írtam", a miben Br. úr nagy és lényeges hibát lel, nem jól fogaimáztam az értelmezést, noha Br. úr egy kis jó akarattal csak kiérthette volna, hogy azt akartam mondani: „úgy írtam, hogy be is végeztem." No, de azért köszönettel veszem tőle a szíves megigazítást. A meg-rö\ írt értekezésemnek az a czélja volt, hogy e szócskának a mai nyelv tudatából elveszett tulajdonképi jelentését, szóértelmét kutassam föl, s megmutassam, hogyan fejlődhetett ki abból a mai végbemenés-jelelő értéke. Tudván, hogy a meg az irányjelentő be, ki, föl, le, neki stb igehatározók sorába tartozik, legelőször körülnéztem , hogy vájjon, ha a mai nyelvben nem is, legalább a régibb nyelvemlékekben nem találom-e a meg-Qt, mint irányadverbiumot. És úgy találtam, hogy a meg a latin irányjelentö re-nek megfelelöleg a „vissza, hátra" jelentéssel fordul elé, a miből azután következtettem, hogy a meg eredetileg nem más, mint a ma csak postpositiónak használt megé, mint igehatárzó, a mely utóbbi még elé is fordul Erdösinél „megbocsátani = visszabocsátani, viszszaküldeni" (1. Magy. Nyelvészet VI, 48.). De itt eléáll Br. úr olcsó skepsisével, hogy a régi fordítókban az idegen nyelvekkel való ismeretség megnyomorékította a nemzeties honi nyelvérzéket, s hogy csak hamar a latin praefixumoknak megfelelő valamit kerestek. Világítsuk meg egy kissé Br. úrnak ebbeli képzelödését. Szerinte a régi magyar fordítók a latin re (= hátra vissza) praefixumot meggel fordították volna, noha a meg nem jelentett vissza-t és rendelkezésükre állottak épen a vissza és hátra szók is! Ily nyomorultaknak tartja a régi fordítókat, kiket majd alább megint magasztal, „hogy mégis csak magyarok voltak azok a fordítók", mert a meg-et (értsd a perfectiósító meg-ei) ott is használták, a holxa latinban vagy semmi praefixum, vagy többféle áll; — mi azért van, mert a latin a perfectiót vagy ki nem fejezi, vagy más praefixumokkal fejezi ki, mint a re-vel. Ez utóbbi körülmény egyenesen bizonyságul szolgál arra, hogy azoknak a fordítóknak a latin igék fordításában nem volt egyébre gondjuk, mint arra, hogy azok értelmét magyarosan fejezzék ki; s ezért csak el kell hinnünk róluk, hogy a latin re-t (hátra, vissza, zurück) nem ok nélkül fordították meg-ge\. E tényből, melynek egy példáját (vieghívom ~ recantare, revocare) Br. úr is kénytelen elismerni (noha az elhívm-íéle magyarázattal sikeretlenül el akarja