Nyelvtudományi Közlemények 4. kötet (1865)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A finn nemzet történetírásáról. - II. 208

A FINN NEMZET TÖRTÉNETÍRÁSÁRÓL. 221 répában mily régiségbe ér fel? Troyon, Yverdun körül az Őrbe folyó lerakodásait méregetvén és egybehasonlítván kihozá, hogy az ottani czölöpfaluk ideje 2000-ig ér fel Kr. e. Ez volna tehát az első időhatározás az európai történetekben, s a helvét alacsony tavi falvak majdnem oly nagy régiségbe nyúlnak fel, mint az ékes paloták romjai az Eufrátesz és Tigrisz mellékein.. Legérdekesebb a tulajdonképi finnekre nézve az, mit Koskinen Skandinávia ös-lakosairól előhoz. Ezek felöl, úgymond, hoszszú vita folyt le a tudósok közt. Már a híres Leibnitz a lappokat hiszi vala Skandinávia ős lakosainak, s e nagy német tudós véleményét a lappok is támogatják, a mennyiben Leem Knud (1767-ben nyomtatott könyvében) s a svéd Högström szerint, magokat az egész ország hajdani birtokosainak tartják. Későbbiek, mint Ihre, Lagerbring, Porihan (finn tudós), Rask és Geijer , a régi mondákra s a nyelvtanuságokra hivatkozván, kétségtelennek mondák azt. Ellenben Suhm , Hallmberg, s újabb időben Keyser és Munch a szuomi faj helyét a skandináv ős történetekben lehetőleg kisebbíteni akarják. Az ügy leginkább attól függ, mint értelmezik a skandináv mondákban emlegetett Jotun, Thurs, Troli és Dverg nép-neveket. Hogy ezek nem csupán a képzelödés teremtette mondai lények, hanem valóban régi lakosokat jelentenek, az világosan meglátszik az iszland történelmi mondákból. S Koskinen azon nevek alatt kétféle népet tart történelmileg bizonyosnak. A jotun-ok vagy jüttilai-ek (óriások) az a nép, a mely az ászok előtt lakott vala Skandináviában , s az új jövevények mellett is sok századig fentartotta magát néha mint ellenség, néha mint barát. így a Hervarar-mondában ezt találjuk: „Az ászok az éjszaki földre való jötte előtt, itt óriások és félóriások laktanak; azután nagy vegyülés történek; az óriások feleségeket vőnek Mannheimból, azaz a svéd ásza-nép közöl, s némely óriás ide is adá nőül leányát." Különösen emlegetik a mondák, hogy Njord (Niörd) Odin következője, jotun leányt, Skade-t, vön feleségül, de a ki nem bírt hozzá szokni, mert Njord a tenger partján szeret vala lakni, Skade pedig a vadászatot és a hó-talpon való futást a havon kedvelte. Njord utódja, Frey is, jotun leányt vön feleségül. Még a IX. században Szépüstökü Harald Svasi vagy Svadé nevű jotun-lányt tárta nőül. De az[ orjások és ászok közti viszony nem mindenkor vala nyájas; még a Kr. u. XI. században is ezt írja többi közt Brémai Ádám: „Narravit mihi rex Danorum