Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)
Értekezések - Budenz József: Cseremisz tanulmányok. I. 397
CSEREMISZ TANULMÁNYOK. 445 személyi névmások is az egyes számban : tudom, tidem, nunom, mom, köm, kudom stb., és menőm (engemet; men v. min = én), tenem (tégedet; ten v. tiii = te). De a többes-számban az 1. és 2. személyek a közbevetett személyragok által elválasztott kettős accusativjegyet kapnak: Reg. rnemam, Cs.pr. memnam = minket (me = mi, mem = mi -f- acc.rag; ehhez járul na = -nk személyrag, s végre még egyszer az m acc.-rag); Reg. és Cs.pr. tendam — titeket (ez e helyett való: temdam l ) , azaz te-m-da-m, da = -tok személyrag; a temáam egyszersmind nem enged kételkedni, hogy a Reg. mewam-ja a teljes memnam helyett való, azaz legközelebb memmam-ból lett (mert a cseremisz nem szereti az egyforma kettős mássalhangzókat, úgyhogy p.o. ik-kana helyett i&ana, ak-kert helyett a&ert is találkozik). — Ugyanily módon nyer kettős accusativjegyet a s&e „ipse" reflexiv névmás: Reg. skemem v. é&kemem (e h. skewmem) magamat, Bbl. skememem skememam. „ éskendem (e h. eskemdem) magadat, Bibi. skemetam „ skenzem v. eskenzem (e h. skemzem) magát, Bibi. skimáim, skimzam. „ skemam (e h. skemnam) magunkat, Castrén: skewnam. „ skendam (e h. Skemdam) magatokat, Bibi. skimdam, Castr. skemdám. „ skemestem2 ) magokat, Bibi. skimistom, Castr. skemestem. Néha az accusativusi ragot el is hagyja a cseremisz, mely különben oly rendesen él vele mint a magyar, akkor is, mikor határozatlan tárgyat jelent az accusativus (p.o. kenyeret enni), a mely esetben p.o. a török nyelv rendesen elhagyja a casusjelelést. De a mint a magyarban is van még fa-vágni, dolog-tevő, úgy szintén találjuk a Cs.m.-ban : pu ruas 13. 484. (fa vágni), araka jüas 852., codera kostas 629., parem tülas 516., kinde kudaldas 517., iksebe onzas 874; ilyen eseteket hoz föl a Bibliából Wieáemann is (25. 1.): ') A Bibliában: táwidam, mawinam; Castrénnél: tgmdam v. tandSm, m&mnSm v. manmam. 2) Csak egyszer van leírva, még pedig skenestem-nek, a mi a Bibi. és Castrén formái, meg a több- 1. személy analógiája mellett, nyilván iráshiba. Mert honnét került volna a Beg.-féle Ikemam-ban az első m , ha nincs ott az accusativusi m a na személyrag előtt, a teljes skemnam alakban ?
