Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234

TUDÓSÍTÁS A NYELVTUDOMÁNYI BÍZOTTSÁG MŰKÖDÉSÉRŐL. 251 De lássuk tovább. Lehetetlen értekezőt minden apró részleteiben, melyek közt elvétve itt-ott helyes is — de nem új — található, sorról sorra követnünk, elég lesz tovább is csak a lényegesb állításokra szorítkoznunk. „Tárgyilagos értelmező a mondat — így szól — a midőn egyenlő mértékben hárítja az ige a maga súlyát és értelmét a mondatban levő minden eszmére vagy fogalomra; s ekkor tulaj donképen magában az igében központosul a mondat súlya és ereje. Innét van, hogy az ige maga elé veheti nyomosítás nélkül is (csupán némi figyelemgerjesztés végett) akármelyik fogalmat az értelmező mondatban ; ily esetben mindazáltal a helyéből kiszorított alany az ige után foglal helyet; mert gondolkodásunk természete szerént értelmező mondatban közvetlenül az ige előtt áll rendszerint az alany" (— hiszen, közbeszólva, föntebb, valamint alább is ellenkezőt tanít szerző, azt t. i. hogy „alanyilagos értelmező mondatban köti össze az előtte közvetlenül egymás mellett álló alanyt és tulaj doni tmányt —) "mely (t. i. az alany), ha már helyet cserél, hogy fenntarthassa mégis közvetlenségét, az ige után járul. Erre — úgymond — figyelmezni kell a nyomosító mondatokban is, például : Péter megerötette a lovát az úton ; A lovát megerötette Péter az úton; Az úton megerötette Péter a lovát; Megerötette Péter a lovát az úton. Máskép nem lehet átfordítni az értelmező mondatot" stb. Dehogy nem! Lássuk csak az első sort, vagyis legeiül Pétert állítván: Péter megerötette az úton a lovát; Péter az úton a lovát megerötette; Péter a lovát az úton megerötette; Péter az úton megerötette a lovát; Péter a lovát megerötette az úton. Van-e magyar fül, melyet e szórend valamelyike, melyben az értelem mindenütt ugyanaz , nyelvtanilag megsértene ? Talán értekezöét, és még egykét elvrokonáét ? Igen, mert ők a szabályt csinálják, nem á nyelvből merítik. Ha a föntebbi állítás, mely szerént máskép nem lehet átfordítni az értelmező mondatot, alapúi vétetnék, úgy — az élőket mellőzvén — a legrégibb időtől kezdve Révayn vagy Kazinczyn keresztül