Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Budenz József: Némely látszólagos képtelenségek a csuvas-török hangviszonyokban. 234

244 BUDENZ JÓZSEF. (dus olmak = tül polas), du§ álomlátás, kb. tüs = csuv. tülilk (jak. tül), bes, bis öt = csuv. pilik, Tcü tél = hil, gömüS (kb. kilmüs) ezüst = csuv. Mimül; e$ik, i§ik küszöb (kb. izik ajtó) = csuv. al'ik ajtó; kosmak. befogni lovat = csuv. küles. E két hangtani tüneményt együtt látjuk a csuvas col, iíeZ-ben, ellenében a tör. tol, íi's-nek, s e két rendbeliek azonosító egybehasonlítása szintoly biztos, mint a iir = diz vagy iür száz = jüz, — azaz minden kétségen fölül való. Még csak azt kérdhetjük most, milyen lehetett az az eredetibb alak, melyből mind tas mind col folyhatott ? Mert egyiket a másikból nem bírjuk teljesen hangtanilag származtatni, kivált nem a tas-t a colból ; de igen is a col c-jét a í-bol, melynek amaz csak a lágyított (jésített) t' másából közvetlen következő utódja. De sem s az l-bö\ sem l az 3-bŐl nem fejleszthető, az ellen vétót mondván a nyelvhangok minden physiologiája. A tertium pedig, melyből mint közös eredetibbbŐl mind a kettő (s és l) fejthető meg, az megint a í-hang, mely, a mint a törökség körén belül is kimutatható, részint Mé fejlődhetik, részint jésítés útján sziszegővé válik. Az előbbire nézve mindenek előtt azt hozom föl, hogy duS álom nem csak csuvasúl tülük) hanem a jakutban is tül, s szintigy van a jakutban egymás mellett tumul fok, promontorium (mit a török burun orr-nak nevez) és turnus : madár orra, meg: erdőnek kiálló vége ; azután hogy a török la, le igeképzö da, c?e-böl ered (1. NyK. II, 355), s szintigy a lu, lil melléknévképzö *tak, tak-höl (lásd u. o.); a másikra nézve, hogy a törökség körén belül í-böl I támadt, elég a tör. mis perfectum-képzöre emlékeztetni, mely a jakutban még mit, mit (p'it stb.). E szerint a ta§ és tol megvolt közös alakjául ezt kell fölvennünk: *tat v. tot {tat' és totl); hasonlóképen a tiS és sil-éül ezt: *tit (tif és üti), mely utóbbi a vég-í-jére nézve okoskodásunkon kivül positiv támaszt nyer a mongol lic?-un (dens)-ben. 3. Csuvas iul\<i levél = tör. japrak. Mindenek előtt tudni kell, hogy a st</je-nek még ezen csuvas alakja is van : Uvil\e, s hogy másfelől a török japrak-nsk jakut sdbirddi ^e

^

me

g;

m

ely szerint eme teljesebb török alak állítható föl: *jap'irdak. Hasonlítgató állításunk tehát most így hangzik: csuv. süv'il\e = tör. japvrdak. A szókezdő csuvas s szabályszerűen = szókezdő tör. /, épen úgy a mint a jakut <<?. A csuvas nyelv épen e pontban fölötte egyező