Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 161

A MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK. 185 vásárhelyi könyvtárban létezik még egy példány, — egyiránt becses nyelvészeti és bibliamagyarázati tekintetben. Az előszóban elmondja, mi indította öt védiratának megírása és közzétételére, hogy helyesírási következetesen keresztül vitt rendszerét kárhozatos újításnak és a Janssoni kiadásbeli magyar szöveg csonkításainak kiegészítését hamisításoknak mondták. A jobbak ugyan mellette voltak, nevezetesen Horti István erdélyi püspök és Dési Márton örömmel üdvözlik működését, s az utóbbi egy levelét e szavakkal végzi : „Tsuda volna inkább, ha oly nagy jóságos tselekedet sok és nagy akadályok nélkül menne véghez;" de Kis Miklós igen jól tudta, hogy ilynemű vállalatoknál nem annyira a jobbak belátása, mint a többségnek rendesen vak kedvezése vagy ellenszenve szokott dönteni, azért jónak látta a kérdés körülményes fejtegetése által a csökönyöseket is meggyőzni. 0 tehát az emelt újítási vádak ellenében bámulatos szorgalomra mutató részletességgel kideríti, hogy az akkor közkézen forgott Jansson-féle kiadása a Károlyi Gáspár bibliafordításának mig egyfelől botránkoztató hibák sokaságától hemzseg és ezerek számra megy a világos kihagyások lajstroma, másfelől a helyesírás egészen oktalan, s minthogy minden elv nélkül szűkölködik, az egyes szók írásában semmi következetesség sincs. Nem ismerek hazai irodalmunkban müvet, melyben a bírálati szigor kevesebb animositással és legkisebb részletekig menő pontosabb lelkiismeretességgel bonczolná tárgyát, mint a hogy Kis Miklós e kis védirata teszi. Nem hajhászsza a hibákat, hanem mert megállapított józan elvek szerint és nyomról nyomra vizsgál, a botlások szükségkép ötlenek önként elibe. Sajnos, hogy Kis Miklós nem bírt annyi képességgel a jobbnak önerejéből való előteremtésére, mint a mennyi szorgalmat és józan ítéletet fejtett ki mások hibáinak kiderítésében. De úgy látszik, nem bizott elegendökép magába a magyar nyelv irodalmi kezelését illetőleg; védiratát is azért nem írta magyarul, mert a mint maga mondja : „Latino verő idiomate has Apologias concinnavi, quia terminos technicos non possem satis intelligibiliter Hungarico sermone exprimere;" a miért is ö a fölfedezett hibák kiigazítását az Ultrajectumban akkor tartózkodott magyar tanulókra bízta, a mint ez a hibák jegyzékének íme feliratából világosan kitetszik : „Voces, sententiae et versus in Bibliis Hung. A. 1644 Amstelodami editis