Nyelvtudományi Közlemények 3. kötet (1864)

Értekezések - Ballagi Mór: Tanulmányok a magyar bibliafordítások körül. - 161

Í80 ÍJALLAGÍ MÓR. viseletlenségekböl elhagyattak, niásonnat megfordítván helyére hoztam stb. Már ha csak e pár sort is közelebb megtekintjük, lehetetlen észre nem vennünk a roppant hézagot, mely nyelvünk fejlődésének akkori és mostani stádiuma közt tátong. S itt nem csupán a dictio ódonszerüsége az, mi felötlik, mert az ódonság magában véve oly régi könyv fordításánál, minő a biblia, inkább díszül szolgál, mintsem hibáztató lenne; hanem az egyes fogalmak kifejezés-módja, mely, nem lévén még a nyelv irodalmilag eléggé fejlődve, nem egy kifejezéssel jelöli, hanem inkább leírja a fogalmakat, s így körülírásokban áradozván pl. a latin „solecismus" szót így fejezi ki: az szólásnak dísztelen módja, a latin „orthographia" szót pedig így: azigazán való írás. Ha valaki azt hiszi, hogy tán a bibliai nyelv, mint ősrégi kor maradványa, hasonló fejletlenségekben szenved, az nagyon csalatkozik. — A nyelv, melyen az ó szövetségi könyvek írvák, sok százados culturának nyomait mutatja, és az egyes szókon tisztán meglátszik, hogy azok a gondolatoknak oly kifejezései, melyek ezekkel együtt termettek és fejlődtek. — A hébereknél nem minden ember írt; a kik írtak, ihletett férfiak voltak , kik benső hivatást éreztek arra , hogy előttük nem gondolt dolgokat gondoljanak és soha nem ejtett szókat ejtsenek : ily férfiak minden nemzetnél épen úgy teremtői sajátos irodalmi nyelvnek, a minthogy a nemzeti szellem tőlük veszi irányát. A szellem, mely amaz ihletett férfiakat szólásra ösztönzé, nyelvet is teremtett nekik, mely gondolataikat úgy fejezte ki, hogy a kifejezés épen annyit mond, a mennyit a gondoló mondani akart. Oly szószörnyetegekkel, mint „az igazán való írás", vagy „az szólásnak dísztelen módja" az ó szövetség nyelvében az ember sehol nem találkozik; hanem ingenis Károlyinál olvasunk ilyet: „köfalrakó kömívesek (2 Sam. 5, 11.) és Molnár e gyönyörűséges kifejezést híven utánnyomatja. S most azt kérdem , gondolható-e az, hogy a nyelv oly állapota , az írás olyan kezelése mellett, a bibliai, különösen az ó szövetségi könyveknek kényesen szőtt beszéde csak megközelíthetöleg is kifejeztetett volna? Molnár Albert tehát koránt sem birt azon sajátságokkal, melyek öt Károlyi Gáspár fordítása nyel vezeti hibáinak kiigazítására