Nyelvtudományi Közlemények 2. kötet (1863)

Könyvismertetés - Hunfalvy Pál: Bunsen: Outlines of the philosophy of universal history, applied to language and religion. 381

KÖNYVISMERTETÉS. 393 kotta Firduszi a halhatatlan eposzt, a Sah-nameh-t, 1000 körül Kr. u. lehető tiszta perzsa nyelven, mi megalapítja az új perzsa nyelvet. A IV. fejezetben ugyancsak Mutter Miksa az egybehasonlító nyelvészet szanszkrit vizsgálatainak utolsó eredményeit közli, melyekben azonban leginkább a Védák (Rig-véda) nyomosságát tünteti ki. Volt idő, midőn a keltek, germánok, szlávok , görögök, itáliaiak, perzsák és hinduk ősei együtt, úgy szólván, egy hajlék alatt laknak vala, külön a sémi, túrán népek őseitől. A nyelvek bizonysága szerint a hinduk utoljára hagyák oda a közös hajlékot, miután éjszaki testvéreik (germánok, szlávok, görögök, itáliaiak) már éjszak-nyugat felé elszéledtek vala, kik az emberiség történeteiben a legnagyobb szerepre voltak meghíva. A hinduk tehát magok indúlának délfelé, s általkelvén a Hindu-kus és Himalája hegyein , elfoglalák előbb az Indus, később a Ganges vidékeit. Az éjszaki nagy hegyek századokig zárták el őket a többi világtól, mert a hajdankor nagy hódítóji — Szeszosztrisz, Szemiranisz, Nebukadnezzar, Kürosz — nem zavarák meg fészkeikben. Belföldi mozgalmak, új uralkodók támadásai és letűnései voltak ugyan közöttök is : de a nép nem volt történeti szerepre teremve, az elmélkedés eszméji csökkentik vala a hinduk gyakorlati és erkölcsi jellemét. A hindu mindig a múltban és a jövendőben élt, a jelenvalóságot nem becsülte. A hit és bölcselkedés vala minden foglalatos sága. A Rig-védában az árja világ legrégibb emlékét bírjuk. Az ember, magára hagyva, de termékeny dús földön, az állati lét minden hajlandóságaival küzdve, kinyitja és fölemeli szemét, s nevet ád a természet minden tüneményeinek. A tüzet agni-Ta.dk, a nap-világot Midra-nak, a szeleket maruts, a hajnalt usas-nak nevezvén el, azokat hamar személyesíti, magához hasonló, sőt magánál nagyobb lényeknek képzelvén, dicsőítvén és imádván. A hindu ember a kebelében is érezvén valami erőt, mely nemcsak benne és vele él, hanem a mely által maga is él, azt brahma-nak nevezé, mert brahma erőt, akaratot, kívánságot jelent. De képzeletében a személytelen brahma is mind nagyobb és isteniebb lesz, tehát brahnianaspati-nak (=z erő urának) nevezi, mely név azonban sok istenre illik. De még azután is érez magában valamit, a minek nincsen neve, egy hatalmat , mely bírja az isteneket, az eget, minden élőt.. Azt atma-nak