Nyelvtudományi Közlemények 2. kötet (1863)

Tanulmányok - Fábián István: A cselekvés egyszeriségét jelölő d, van, ven képzőkről. 1

ÉRTEKEZŐ RÉSZ. A CSELEKVÉS EGYSZERISÉGÉT JELÖLŐ D, VAN, VEN, ÉS N KÉPZŐKRŐL A M. IGÉKBEN (VERBA MOMENTANEA VAGY SUB1TA). *) Mielőtt a kitűztem képzők fejtegetéséhöz fognék, a szóképzők nyomozása közben tett némely észrevételeimet akarom előterjeszteni. Nyelvtudományunk mezején, úgy látszik, a szóképzök tere az, melyen eddig nyelvészeink kutatásai legkevesebbet eredményeztek; min azonban nem lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy a szó képzők a nyelv ősrégi korszakában, még mielőtt rokonaitól külön vált volna, önállással bírván, a szóképzés törvényei alá került ezen elemek, önállóságukat vesztve, mind alakjokra (termetökre) mind önálló (eredeti) jelentésökre nézve idöjártával annyira elváltoztak, s néha a tőszó testével úgy összeforrtak, hogy azok némelyikére előbb, sem mint a szók alkatrészeinek, elemzés által, teljes ismeretére szert tehetnénk, ismerni, sőt a szók elemzése után is némely ily elkopott elemnek eredetibb alakját s jelentését még csak sejteni sem lehet; miszerint majdnem bizonyossággal állíthatni, hogy nem egy szóképzö eredete, minden beható tanulmányozás mellett is , örökös probléma fog maradni. Maga e körülmény arról győz meg bennünket, hogy elemzés nélkül a szóképzők eredetének kutatásához fogni nem lehet. A mi a M. Nyelv Rendszerében (36. lapon) mondatik, „hogy a szóképzés szóelemezéssel jár", annyira igaz, miként, hitem szerint, szóképzöink számát, eredetét, s jelentését csak azután fogjuk meghatározhatni, ha az egész magyar nyelvet elemeire szét bonczolván minden egyes szó alkatrészeit teljes bizonyossággal fogjuk kimutathatni. #) E czikkre némely szükséges jegyzetek külön fognak következni. Szerkesztő. -NYELVT. KÖZLEMÉNYEK. II. 1