Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)
Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10
16 HUNFALVY PÁL. élő nyelv, se az új írói szokás nem igazíthat el ? — A mit ezentúl elő fogunk hozni annak megbizonyítására, hogy csakugyan vannak ilyen kérdések, az az első részben előadattakat még erősíti; mert azt ugyan senki sem tagadhatja, hogy a mire nézve az élő nyelv és az új írói szokás nem igazíthatnak el, arra nézve az önleges nyelvtudat annál kevesbbé lehet szabályozó, csak része levén az élőnyelvnek , ha ezt alany gyanánt veszszük. A mit tehát az egész (az élő nyelv) nem tud, azt annak egyik része (az önleges nyelvtudat) hogyan tudhatná ? Kitűnő példáját, hogy vannak a magyar nyelvben kérdések, melyekre nézve se az élő nyelv, se az új írói szokás bennünket nem igazíthat el, a Révai és Verseghi közt vitatott tárgy : az ik°,s igék léte és használata, nyújtá e század elején és előbb is. Mit mutat mai napig az élő nyelv az ikes igékre nézve ? Azt, hogy vannak ikesek; mert mind helyesen, mind helytelenül él velők. A mivel pedig az élo nyelv, bár helytelenül is, él, annak létét nem tagadhatjuk, — mert a mi nincsen, azzal sehogy sem lehet élni. — Az élő nyelv mind mai, mind elmúlt időbeli tanúsága szerint vannak ikes igék : de az élő nyelvnek se mai se közelebb elmúlt időbeli használata nem mondja meg nekünk, mikor kell azokat helyesen használni. Révai előtt az írói szokás az élő nyelvet követvén, csak úgy használhatta vala, mint ez, tehát helyesen és helytelenül. Verseghi, ki az írói szokást védelmezi vala, nem egy ízben kiálta fel Révai ellen, hogy a már kifejtett és még kifejtendő magyar irályt nem szabad megtisztátalanítani az ikes igékről való álmodott szabályokkal. Révai a magyar emlékek példájira hivatkozván azokból meríté az ikes igék mivoltát s húzá ki ebből használatuk szabályát. S ez belé is ment az írói szokásba, az élő nyelv országos, de hol balra, hol jobbra tévedő szokása ellenére; s mi és a magyar nyelvtan helyeseljük Révait, magára hagyván az élő nyelvet, azt, t. i. melyre az iskola és a nyelvtan nem hathat. S vájjon joggal és okkal hivatkozék-e Révai a magyar nyelvemlékek példájára? döntő erővel bírhatnak-e ezek az élő nyelv és írói szokás ellenére ? A magyar nyelvemlékek a maguk korának élő nyelvét fejezik ki; minél régiebb tehát a nyelvemlék, annál régiebb kornak élő nyelvét tükrözi vissza. Úgyde a nyelvek történetei azt tanúsítják, hogy minél hátrább nézhetünk vissza azokban , annál elevenebb tudatot találunk a népnél nyelvének alkotó részeiről; a nemzetek történetei meg azt tanúsítják, hogy minél hátrább kerülhetünk azokban vissza, annál nagyobb elkülönödést *
