Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Hunfalvy Pál: A régi magyar írók mire nézve lehetnek igazító mintáink? 10

A RÉGI MAGYAR ÍRÓK MIRE NÉZVE LEHETNEK IGAZÍTÓ MINTÁINK? (OLVASTATÉK MARTIUS 10-KÉN.) Fogarasi János tagtársunk itt folyó év másodhava 10-kén ily czímíí órteközését kezdé meg : Szabatosság az igeidőkben, arra kívánván fordítani a tudományos közönség figyelmét, hog micsoda titkosjellem vejlik a magyar egyszerű múltakban (tuda}

tudott) mind a régibb , mind, ha talán különböző volna is, az újabb nyelvszokás, és ha lehető, nem csak az írói osztályba tartozó, hanem más, teljesen magyar ajkú honpolgárok nyelvszokása alapján is. Minthogy legnevezetesebb , legfontosabb és alapjában megingatott magyar irályunk helyreállításáról van szó;

úgymonda F. úr, az értekezés igen hoszszassá válhatik. Értekező ellenében leginkább régibb nyelvemlékeinkre hivatkoztak. Ezen emlékek megbecsülhetetlen kincseket tartalmaznak az egyes szók származtatása, eredeti értelmök kikutatása, és alapjok meghatározása tárgyában : de hogy vájjon már kifejtett és még kifejtendő irályunkban általános előképül szolgáihatnak-e ? igen nagy kérdés. Több példát idéz értekező, melyek általános szabályul látszanak szolgálni a régiségben, míg most senki sem követi. Ilyen a latin nyelv példájára az óhajtó és kapcsoló mód használata ; ilyen eltérés a régi és újabb írásmódban a személyi és bh toki névmások használata, hol a nyelv szellemében nem múlhatatlan szükségesek ; ilyen volna tehát kivált a két egyszerű alakú múlt idő-alak, a tuda és tudott, de az összetett alakok is, mint : tud vala, tuda vala, tud volt és tuda volt, melyeket mind rendszerbe állítva fog előadni az értekezés. Nevezetes vita, úgymond, mert ha az ő (értekező) nézete alapos, akkor a magyar nyelv az első szépségű és szabatosságú nyelvekkel versenyez, míg az ellenkező nézet mellett aligha lehetne nyelvünkkel e részben dicsekedni. Miután az ellenfél régi példákra