Nyelvtudományi Közlemények 1. kötet (1862)

Tanulmányok - Fogarasi János: Szabatosság az igeidőkben - 1

8 FOGAKASI JÁNOS. Hasonló példák az első esetbeliekhez , melyeket, és szintén helyesen, mai irályunkban senki sem utánoz, és követésre bizonyosan senki sem fog ajánlani. Magában a régi halotti beszédben csak igen gyéren fordiil elő : Látjátok feleim szömtökkel;

nem : Látjátok

en feleim ti szömtökkel; a mi ügyeimet érdemel és oda mutat , hogy azon emlékeink aligha fordítások. Engedelmet kérek még egy kitűnő és Írásunkban általánosan csak a legközelebbi időben elterjedett többes harmadik személy birtokragainak, ok, ök s még inkább uk, iik-nek megemlíthetésére. Ezen ragokat, különösen az utóbbiakat, alig találjuk a régiségben. Maga a halotti beszédbeli turchucat szó és alak csak azt mutatja, hogy az utóbbi rt egészen azonos az elsővel; ha tehát ezt o-nak olvassuk, amazt is o-nak kell olvasnunk : torkokat, mint Toldy társunk is olvassa ; úgyde ezen alak nyilván csak a többesé, és egyedül az egész mondat összefüggéséből, különösen a határozott igeragozásból (szakasztja) értjük és érezzük, hogy az birtokrag helyét is pótolja. Menjünk közelebb föltett ezélunkhoz. A magyar nyelv azon nyelvek közé tartozik, melyek számos egyéb jelességek mellett az igealakokban is nagy gazdagságot tanúsítanak. Egyik társunk, mint sok egyébben, itt is kérdés alá vonta eddigi legfontosabb elveinket és szabályainkat, és — a miben kétségtelenül igen nagy érdemeket szerze a hazai nyelvészet körében — az által már is tetemes újabb buvárlatokra és eszmecserékre nyújtott alkalmat. A két egyszerű alakú múlt idő az kiváltképen, melyekről itt szó van, ú. m. tuda alak, melyet nevezzünk további fejtegetésünk eredményéig első egyszerű múltnak, és tudóit alak, második egyszerű múlt. Az összetett alakok : tud vala, tuda vala, és a mi jelennen nem igen ismeretes, de a régiségben gyakran előfordul : tud volt vagy tudja volt. Ez utóbbiakra, valamint minden többi időkre nézve valamely lényeges véleménykülönbség nincsen közöttünk. Azonban rendszerbe állítva egy külön értekezésben valamennyit előfogom adni. Nevezetesnek tartom e vitatkozást; mert ha az én nézetem alapos , akkor a magyar nyelv az első szépségű és szabatossági! nyelvekkel versenyez ; de ha az ellennézet vergődnék érvényre, — a mit nem hiszek, — úgy bajosan lehetne nyelvünkkel e tekintetben kü-