Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-08 / 287. szám
MTI FOTÓK: KOM KA PÉTER Egy forgatás margójára A Kossuth- és Jászai-díjas érdemes művész nem gondolkodott hosszan, hogy elvállalja egy lelőtt fiatalember édesanyjának szerepét Matúz Gábor Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmjében. Kubik Anna, ahogy lapunknak elmondta, fontosnak tartja, hogy szülessenek ilyen és ehhez hasonló hiánypótló alkotások. Matúz Gábor azzal keresett meg, hogy készít egy filmet '56-ról, pontosabban a salgótarjáni eseményekről. Ez nekem elegendő hívószó volt, ugyanis magyar színésznőként mindig is úgy éreztem, elenyésző azon művészeti alkotások száma, minősége, mely népünk történelmének nagy, sorsfordító eseményeit dolgozzák fel. Ez tehát egy erősen hiánypótló mű, hiteles, igazi történetekkel. Miközben a kereskedelmi tévék naponta erkölcstelen és ostoba sorozatok, reality-k sokaságával bombázzák, sarkallják az őrületig fogyasztásra, hülyeségre a nézőiket! Nagyjátékfilmet hazánkban évek óta ugyanazok játszanak, forgatnak, nem tudni, miért alakult ez így?! Én az elmúlt húsz évben három mesét mondtam el a televízióban... Beszélgetni, persze, sokszor hívtak, de már egy Dér Mária és Kubik Anna Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilm forgatásán Salgótarjánban. Az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűzről készült filmet Matúz Gábor rendezésében december 8-án mutatják be. idő után nincs sok kedve az embernek örökké a magánéletét kiteregetni, nem ezért lettem színésznő. A rendszerváltásig leforgatott sok tucat tévéfilmemre viszont nagyon büszke vagyok, rendszeresen ismétlik mindegyiket! Most az M5 elindulásával visszaköltözött a kultúra a televízióba is, amit már nagyon vártunk, alkotók, nézők egyaránt. pekben, „vérben", faltöredékek közt, órákat egy konyha kövén fetrengeni. De mindez megéri, ha hitelesen lehet ábrázolni egy családi tragédiát! A vér, persze, nem igazi, de a mész, a fal igen, ki lehet próbálni, milyen, mikor üvegcserepeket szórnak az ember hajába, ahhoz képest meg semmi, ahogy ez igazából megtörtént! A Nincs kegyelemben, az én epizódomban egy anya szeme láttára lövik le szeretett gyermekét. Iszonyatos tragédia! De szerintem nincs magyar család, ahol ne őriznének ilyen-olyan tragikus emléket ezekből az időkből. Még feldolgozatlan a sortüzek ügye is, hatvan évvel az események után... Miközben most még élő szemtanúk emlékei alapján mennyi mindent menthetnénk - menthetünk meg, de úgy látszik, ehhez még sok idő kell. A forgatás nehéz volt, hisz nem igazán szeret az ember üvegcsereÉs persze eszembe jutott, hogy édesapám is vállalt szerepet a forradalomban. Évekig titkolózott erről a családom, csak felnőtt fejjel hallottam róla, testvéreim és édesanyám elbeszéléséből. A félelem hosszú ideig bénította a családi emlékezetet. Az én édesapám is bányász volt akkoriban. Szüleim is gondolkodtak később a szökésről, megtorlástól tartva, a teherautó a mi házunk előtt is megállt de édesanyám azt mondta, márpedig a harmadik gyermekét is itt szüli meg... Ez volnék én, s ennyin múlt, hogy most Magyarország a hazám!
