Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-07 / 286. szám
Héhalom ajándéka Kárpátaljára Nagy örömöt okozott a dél-nógrádi község gesztusa Csornán Csoma/Héhalom. A kárpátaljai község, Csorna és a dél-nógrádi Héhalom között idén áprilisban testvér-települési megállapodás jött létre. Alig fél év elteltével a helységek már túl vannak a kölcsönös cserelátogatáson. Csorna böllércsapata részt vett áprilisban Héhalomban a II. Böllér Bajnokok Ligájában, ahol előkelő harmadik helyezést szerzett, októberben pedig egy 13 fős képviselet ismerkedett meg Héhalommal. A dél-nógrádiak novemberben Bakos József polgármester vezetésével immáron harmadszor látogattak ki a kárpátaljai testvértelepülésükre, ahol megtekintették a község intézményeit, megismerkedtek azok problémáival, miközben nem maradt ki a helyi nevezetességek meglátogatása sem. A héhalomiak nyári második látogatásuk során, látva a csornai iskola és az óvoda szerény felszereltségét - az akkori, sportfelszerelésből álló adomány után - ezúttal játékokat, tanszereket, munkafüzeteket és mesekönyveket vittek magukkal. Mindezeket Szita Marianna óvodavezető és Kopó Mátyás, a héhalomi polgárőrség vezetője gyűjtötte az óvodásoknak. Bakos József polgár- mester pedig kollégájának, Kovács Szvitlana polgármesternek illetve Csorna önkormányzatának ajándékozott egy számítógépet. A kárpátaljai településvezető elmondása szerint a községháza két, több évvel ezelőtt használtan kapott, számítógéppel dolgozik, melyek közül épp a napokban mondta fel a szolgálatot ez egyik. A javítás sokba kerül, így nem is jöhetett volna jobbkor az anyaországi segítség. Az óvoda is nagyon rég kapott játékokat, az idén fejeződött be a központi fűtésrendszer kialakítása, így a tanács minden forrást erre fordított. Bakos József az ajándékozás mellett még megjegyezte: a baráti kapcsolatok mellett fontosnak tartja a községek közötti folyamatos tapasztalatcserét, egymás gondjainak megismerését, közös pályázati lehetőségek feltérképezését is. Cz. Zentai Mennyi halott volt? A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Nógrád Megyei Levéltára nemrég tartotta meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára szervezett megemlékező rendezvényét. Az '56-os események feltárásában az MNL gazdag múltra tekinthet vissza, és jelentős eredményeket tudhat magáénak. Dr. Á. Varga László, Budapest Főváros Levéltárának nyugalmazott főigazgatója, továbbá az MNL volt igazgatója, valamint Sulyok László, a Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) Nógrád Megyei Szervezetének alelnöke beszélgetett arról, hogyan befolyásolják a levéltári források a közvéleményt alakító és manipuláló médiumokat. Különös hangsúlyt fektettek az '56-os salgótarjáni sortűzre. Salgótarján, a levéltár földszinti kiállítóterében a rendezvény ideje alatt „A Nógrád megyei rádió jelenti..." című kiállítást is megnyitották. A megemlékezés elején Gusz- tiné dr. Toronyi Judit, a levéltár intézményvezetője külön tisztelettel köszöntötte Bérezési Mihálynét, a Pofosz Nógrád Megyei Szervezetének elnökét. Ezt követően az intézményvezető egy személyes élményéről számolt be: amikor 1991-ben az MNL munkatársa lett, azt tapasztalta, hogy nagyon sokan keresik fel a levéltárat, ami egyrészt az 1991-ben kiadott kárpótlási törvénynek volt köszönhető, valamint az államosított magántulajdon igazolását is sokan kérték. Másrészt pedig azért is tiszteletüket tették az intézményben, mert az akkori igazgató, dr. Á. Varga László interjút készített az 1956-os események résztvevőivel. Mindezek elhangzása után átadta a szót a fentiekben említett személynek, valamint Sulyok Lászlónak. A beszélgetés elején elhangzott: sokat vitatkoznak arról - ez az év ennek a jegyében zajlott -, hogy kik voltak az '56-os forradalom hősei. Dr. Á. Varga László kifejtette, a mai értelmezés szerint a pesti srácok. Az igaz, hogy ők is, de azt gondolja, hogy nemcsak ők. '56 ugyanis a munkások és a parasztok forradalma volt, meg persze az értelmiségieké -amiben természetesen a pesti fiúk is szerepet játszottak. Úgy véli, rossz üzenet a hatvanadik évfordulóra, amikor azt hangoztatják, hogy a forradalom a pesti fiataloké volt. Nem, ez egy sokkal bonyolultabb „küzdelem" volt, ugyanis az akkori rendszert akarták megreformálni. Kifejtette továbbá, december elején a megyei munkástanács vezetőit letartóztatták, az emberek egy része az Acélgyárba menekült, a többi pedig Nagy- bátonyba. Tehát utóbbi lett a megyei forradalom bázisa december 1. és 8. között. , Ezt követően Sulyok Lászlótól elhangzott az a feltételezés, hogy december elseje akár a nyolCadikai események „főpróbája" is lehetett. Kádár Jáno- sék ugyanis a kettős hatalmat szerették volna megszüntetni. December elsején négy embert letartóztattak, majd kétszáz pedagógus felvonulásának köszönhetően kiengedték őket. Azt a két főt pedig, akit nyolcadikén „bilincsbe vertek", három-négyezer személy jelenlétére sem engedték szabadon. Megállapították tehát, hogy a két esemény között van némi különbség. Majd áttérve a beszélgetés fő témájára, dr. Á. Varga László közölte: mindegy, hogy a forrásokban mi áll, a történtek sokkal bonyolultabbak azoknál. Nem mindig kedveli a médiumokat. Van, amikor segítenek, az esetek többségében azonban nem. A sajtó egy önálló műfaj, önállóan akar létezni, valamint bizonyítani szeretné, hogy az az igaz, amit ő mond. Sulyok László kicsit megcáfolva az elhangzottakat, hozzátette: a legtöbbször a médiumok azt teszik közzé, amit elmondanak neki. Ezt követően megint történt egy kis ugrás a társalgásban, amelyből kiderült: dr. Á. Varga László azt tartja, szakmai szemmel ma már elfogadott, hogy 46 halottja volt a salgótarjáni sortűznek. Helyi viszonylatban azonban ez nem így van, rengeteg a nézeteltérés a 46 áldozat kapcsán. Sulyok László hozzátette: ő hallott egy 47. halottról is, akinek nincs neve, csak azt tudják, hogy lőtt sebe volt, valamint a haláleset helyszínéről rendelkeznek még információval. Azonban mindezeken kívül is rengeteg kérdés felmerül. Abban az időben élt ugyanis egy Faragó Lászlóné nevezetű anyakönyvvezető, aki a salgótarjáni- születési, házassági, halotti- anyakönyvekért volt felelős. Férje azt írja, hogy 1957 márciusa környékén feldúltan ment haza a felesége és közölte vele, hogy á rendőrök felkeresték őt- ekkor az anyakönyv-vezetés ugyanis a Belügyminisztériumhoz tartozott, egészen '59-ig. Az egyenruhások arra kényszerítették a hölgyet, hogy a környékbeli halottakat máshová anyakönyvezze, és ne olyan minősítéssel, hogy lőtt seb, hanem, hogy természetes halál. Dr. Á. Varga Lászlónak kétségei voltak ezzel kapcsolatban, a hír megcáfolására bizonyítékként elmondott egy történetet. Megjegyezte, hogy aki a forradalomban vagy a háborúban meghalt '45 és '56 között, azok hozzátartozói egymillió forint kárpótlásban részesültek - ez az összeg manapság több tízmillió forinttal érne fel. Hangsúlyozta továbbá: ami az intézményből kiment levél, az mind az ő kezén keresztül történt, minden kárpótlással kapcsolatos igazolást ő írt alá. Ha hiszik, ha nem, egyetlenegy apa, fiú, anya, nagybácsi, valamint egyéb rokon sem jelentkezett, hogy az ő hozzátartozója szintén meghalt és nem anyakönyvezték. Ennél élesebb bizonyítéka nincs a 46 halottnak. Zárásként dr. Á. Varga László megjegyezte: dokumentumokkal bizonyított tényt tud elmondani. Sulyok László alátámasztotta, valóban a dokumentumoknak kell hinni és nem feltétlenül a szóbeszédeknek. Mindezek után Bérezési Mi- hálynénak is megadták a szót, hogy kifejtse gondolatatait, valamint megossza akkori tapasztalatait. Hozzászólása elején közölte: nem ért egyet a 46 halálos áldozattal! Ugyanis ők az Acélgyárból jöttek le és rengeteg halott volt az úton, valamint a téren. Nem sokkal később megpakolt platós kocsin szállították az elhunytakat a temetőbe. Ezt követően pedig ők a kórházba mentek. Kiemelte, nem kívánja azt senkinek, amit akkor, ott látott: rengeteg halott, rengeteg sebesült. A kórház halottasháza teljesen meg volt terítve, az elhunytak már az épület előtt voltak lepedőkkel letakarva. Hangsúlyozta: tehát nem 46 halott volt, és ebbe nem is tudnak belenyugodni! Mondják azt -talán azt elfogadják -, hogy 46 elhunytat tudnak igazolni, a többi pedig névtelenül maradt! Abba viszont nem nyugodnak bele, amikor azt állítják, hogy 46 halott volt, mert az nem igaz - zárta szavait Bérezési Mihályné. Gerhát Karina Dr. Á. Varga László (jobbra) azt tartja, szakmai szemmel ma már elfogadott, hogy 46 halottja volt a salgótarjáni sortííznek. Az asztalnál Sulyok László
