Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-06 / 285. szám
Székely gépészek Palócföldön A diákok számára emlékezetes élmény marad a budapesti, parlamenti látogatás E hangulatos, egyszersmind kifejező című, a Bethlen Gábor Alap által a külhoni magyar szakképzés támogatására kiírt pályázaton vett részt a Salgótarjáni SZC Stromfeld Aurél Gépipari, Építőipari és Informatikai Szakgimnáziuma és Szakközép- iskolája. A célokról és a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolából érkezett diákcsoport által a közelmúltban teljesített programról Bozó János, a fogadó intézmény igazgatója tájékoztatta lapunkat. NMH-információ. Elmondta, hogy a kéthetes időtartamú gyakorlat alatt az öt tizedikes tanuló mindenekelőtt betekintést nyerhetett a magyarországi középfokú gépészképzésbe. A látogatás elsődleges helyszíne a salgótarjáni iskola korszerű, ideális szakmai feltételeket biztosító gépterem- és tanműhelyparkja volt. A vendégek a helyi szaktanárok irányításával aktívan részt vettek a folyamatokban, egy komplex munkadarab megalkotásában a tervezéstől a megvalósulásig. Ismerkedtek a CAD- és a CAM-rajzolással, a programozást a legkorszerűbb csúcstechnológiai gépeken végezhették s nem maradhatott ki a gépi forgácsolás, megmunkálás és hegesztés sem. Több gyárlátogatás is szerepelt napirendjükön. Voltak például a Salgglas Zrt.-ben, jártak a karancslapuj- tői Siroj illetve a balassagyarmati Compressors Hungary Kft.-nél is. Rendeztek fórumot is, amelyen a tanulók - oda-visz- sza - bepillantást nyerhettek a vendégek illetve a házigazdák diákéletbe, hogy ily módon is megismerjék egymást. Bozó János hangsúlyozta: a szabadidőben igyekeztek bemutatni a székely fiataloknak a palóc táj és Észak-Magyarország szépségeit, néhány kulturális értékét is. E törekvés jegyében látogattak el például Salgó környékére, a somoskői várhoz, a bazaltömléshez, Rónafaluba, Szentkútra s a megyeszékhelyi bányamúzeumba is. Voltak Egerben és a demjéni barlangfürdőben is. A szlovákiai kirándulás során eljutottak a füleld várba is. Ugyancsak nagy élményt okozott számukra Budapesten, az országházban tett látogatás. Mindezek alapján kijelenthető, hogy nemcsak szakmai tapasztalatokkal gazdagodtak az erdélyi diákok, de erősíthették az anyaországhoz fűződő érzelmi szálakat is - emelte ki a „gépipari" igazgatója s kifejezte abbéli reményét, hogy e projekttel megalapozódott egy hosz- szabb távú, kölcsönösen hasznos együttműködés, szakmai és baráti, emberi kapcsolat is. Cs. B. Hatvanöt éve végeztek Karancslapujtőn nemrégiben egy jeles eseményt, hatvanötödik osztálytalálkozót ünnepeltek. A diákok 1943j ben kezdték az általános iskolát az intézmény jelenleg is működő épületében, akkori nevén a bocsárlapujtői Állami Elemi Népiskolában. Az tanulók közül már csak tizenheten élnek, a mostani összejövetelen pedig kilencen jelentek meg. Karancslapujtő. a jelenleg is működő intézményt 1929-ben kezdték építeni,felavatására" pedig 1931. január 25-én került sor. Sztranyavszky Sándor országgyűlési képviselő pártfogása útján, az államtól nyert 70.000 pengő segélyből, valamint 26.000 pengő kölcsönből épült. Az emeletes állami elemi iskolát Fehér Miklós litkei római katolikus plébános, tanügyi esperes áldotta meg. Az ünnepély fényét Veres Zoltán, főszolgabíró, valamint Horváth László plébános is emelte megjelenésével. A templomtól körmenetben indultak a megáldásra váró épület helyszínére, útközben pedig a község összes lakója csatlakozott a tömeghez. Fehér Miklós szívhez szóló beszédében méltatta az iskola fontosságát, valamint köszönetét mondott az összes'Jtözreműködőnek, aki részt vett az épület létrehozásában - tudtuk meg mindezt az „Érték és fejlődés" című jubileumi évkönyvből. A nemrégiben ünneplők 1943-ban, 26 fővel kezdték el az általános iskola első évfolyamát. '51-ben pedig már el is ballagtak, addigra 25-en maradtak. Ekkor az intézményt már Állami Általános Iskolának nevezték. A diákok nevelője Böröcz Erzsébet volt, akitől nagyon sokat tanultak, az általános tudnivalókon kívül megismerkedtek a kötéssel, a horgolással, valamint orgonán is elkezdtek játszani. A háború miatt az oktatás másodikos korukban szünetelt. Tekintsük meg kicsit bővebben, Bozó Gyula az évkönyvben hogyan is emlékszik vissza a kezdetekre, valamint a folytatásra! Leírása szerint, 1943. szeptember elsejével lett a bocsárlapujtői elemi iskola tanulója. Erről hivatalos dokumentummal is rendelkezik, amit maga Jakab Imre, az akkori igazgató látott el kézjegyével. Az okmány arról is tanúskodik, hogy a szülei megfizették az egy pengő beiratkozási díjat, merthogy az is volt. Az első nap az édesanyja kísérte be egészen az osztályteremig, ahová egy egyszerű zöldre festett ajtón lehetett bejutni. A padok felső lapja alatt volt hely a táskának, tarisznyának, valamint az egyéb fontos dolgoknak. Közepén pedig volt egy kis mélyedés, ami a tintatartó elhelyezésére szolgált. Mindezek után szomorúan közli, hogy ezekben az időkben már javában tartott a második nagy világégés. Emberek ezrei, tízezrei haltak meg naponta, azonban nekik, diákoknak ezek csak újság- és rádióhírek voltak. Legfeljebb átfutó, villanásnyi jelenetek a filmhíradóban, amelyeket a Tapujtői moziban láthatott a nép, amennyiben elment vasárnap megnézni. Ezt követően Bozó Gyula arról is elmélkedik, hogy milyen volt az iskolai élet. Gondolatait így kezdi: szokatlan, rosszabb is, meg jobb is, mint amire számított. Kötött és szigorú délelőtti elfoglaltságok, a tanítás reggel nyolc órától délig, jobbik esetben 11 óráig tartott. Majd az osztálytársait is megemlíti néhány szóban. Egy részüket már régebbről ismerte, de a többiekkel is egy közösségbe tartozott. Társai többsége szegény volt, mai szemmel nézve szinte elképesztően szegény. Mindez abból is látszott, hogy csak kevesen vittek magukkal délelőttre ennivalót, azaz tízórait. Osztály- és iskolatársai egy jó nagy része nemcsak szegény, de rendetlen is volt, ami nyilvánvaló büntetést is vont maga után. Utóbbi ősi eszköze, elhagyhatatlan tartozékaként szolgált az iskolai oktatásnak. A büntetés enyhébb formája az úgynevezett „tenyeres", ami azt jelentette, hogy a vétkesnek tartania kellett a kezét, tenyérrel felfelé, abba csapott bele vesszejével a tanító. Előfordult továbbá az is, hogy maga a tanár fogta meg a gyerek kezét, s úgy ütött a tenyerébe. Súlyosabb fegyelmi vétségért „fenekes" járt, azaz a rosszalkodó hátsó felének el- páholása. Mindez három lépésből állt: előrehajlás, bokafogás, ütés. A legkegyetlenebb szankciónak az számított, ha valakit felpofoztak, nagyon megalázó volt. A Tapujtői iskolában akkoriban mindegyik fenyítési formát rendre alkalmazták. Bozó Gyula látta, valamint tapasztalta is mindezt. Azt is kifejti továbbá, hogy egészségükre nagyon vigyáztak, mert ők, kisgyerekek fokozott mértékben ki voltak téve a betegségeknek. Az évkönyvben részletesen beszámol arról is, hogy milyen tárgyaik voltak, valamint, hogy miket tanultak. Tisztelettel emlékeznek tanáraikról, akik az alábbiak voltak: Kökény Tibor vasdiplomás, Miklós Ferencné (Zsidai Ilona) gyémántdiplomás, Jászberényi Fri- gyesné (Simon Mária), valamint Urbán Tiborné (Mihály Anna) aranydiplomás tanárok. A nemrégiben tartott 65. osztálytalálkozó az iskola épületében egy rövid visszaemlékezéssel kezdődött, majd egy közeli vendéglőben folytatódott egy finom ebéd elfogyasztása mellett. Gerhát Karina Volt, aki kísérővel ugyan, de valamennyi régi diák ellátogatott régi iskolájába Ég a második gyertya Advent négy vasárnapján, a Szécsényi Közművelődési Nonprofit Kft. szervezésében a városban az ünnep hangulatához méltó rendezvényeket tartottak és tartanak. Minden alkalommal kiemelkedő esemény a gyertya ünnepélyes meggyújtása az öt méter átmérőjű városi adventi koszorún. Advent első vasárnapján, november 27-én lobbant fel a gyertyán az első láng. Szécsény. A múlt hétvégén a művelődési ház aulájában mézeskalács-készítésére hívták az érdeklődőket, míg a gyermekek kipróbálhatták Izolda népi játékait. A történelmi belvárosban ezen a vasárnapon is megtartották a kézművesek vásárát,illetve a könyvek árusítását. A gyertyagyújtásnál műsorukkal közreműködtek a Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda apróságai, valamint Andi Színjátszósai. Ezt követően Ferenc atya, ferences szerzetes osztotta meg ünnepi gondolatait a több száz jelenlévővel. Szólt arról, hogy karácsony Jézus Krisztus születésének a napja.- Azért élhetünk, azért van jövőnk, mert megszületett a Messiás, aki kinyitotta nekünk az életünk teljes távlatát. Valamennyi gyermeknek a születése töltsön el bennünket örömmel! Ne hagyjuk, hogy bármi is elvegye ezt tőlünk! - hangsúlyozta Ferenc atya, aki Smelkó Istvánnal, a városi önkormányzat oktatási, művelődési és ifjúsági bizottságának az elnökével gyújtotta meg az adventi koszorún a második gyertyát. Mikulás napja közeledtével hintón megérkezett a Télapó is, aki édességgel kedveskedett a jelenlévő gyermekeknek. Szenográdi Ferenc I
