Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)

2016-12-31 / 306. szám

Szilveszteri és újévi hiedelmek, babonák „A cápa nem eszik embert, de nem lehet megbízni ben­ne" -írta biológia dolgozatában az egyszeri diák, amikor az volt a kérdés, hogy jellemezze a cápa viselkedését. Nos, legtöbben valahogy mi is így vagyunk a babonákkal. Tudjuk, hogy a babonák nem igazak, de azért mégsem tudunk ebben teljesen megbízni: figyeljük, mikor esik péntekre a hónap 13. napja és lekopogjuk az asztalon a még nem teljesen biztos jó hírt. Mert sosem lehet tudni. Az alábbiakban összegyűjtöttük szilveszterhez és újév­hez kapcsolódó babonákat, hiedelmeket is szokásokat. Általános tudnivalók:- Az újévi erős fények és zajok távol tartanak mindenféle rosszat- Szilveszter éjjelén pontban éjfélkor az összes ajtót ki kell tárni, hogy az óév kimehessen. Ugyanis ha nem távozik, az újév nem tud bejönni.- Az újév különös jelentőség­gel bír, mert elárulja, mit tarto­gat számunkra az elkövetkezen­dő 12 hónap.- Amit az újév napján cselek­szik az ember, az hatással lesz egész évre, így tartózkodjunk például a vitáktól, veszekedé­sektől. Aki korán kel, egész év­ben friss lesz, aki gyengének, betegnek érzi magát, az egész évben ilyen lesz.- A jó évkezdésnek velejárói a jó italok és a bőséges étkezés.- Aki újév napján édeset eszik, annak egész éve édes lesz.- Újévkor disznót kell enni, hogy kitúrja a szerencsét, szár­nyast semmiképp, mert azok elkaparják. Étkezésnél részesítsük előnyben a szemes terménye­ket (lencse, rizs, köles), mert a sok apró mag pénzbőséget je­lent az elkövetkezendő évben.- Újév napján az üres zsebek, szekrények vagy polcok látvá­nya a következő évre szegény­séget vetítenek előre, ezért a kamrát, zsebeket meg kell tölte­ni, a pénztárcákat tele kell rakni pénzzel, hogy az év során ez le­gyen a jellemző.- Az újévet nem jó tartozással, adóssággal kezdeni, ezeket még az újév előtt ki kell egyenlíteni.- Újév napján ne adjunk ki semmit a házból, mert ha ezt tesszük, sok kiadásunk lesz egész évben.- A pénzhez jutási esélyein­ket növelhetjük, ha szilvesz­ter éjjelén pénzérmét kötünk madzagra, kilógatjuk az abla­kon, majd éjfél után a madzag segítségével behúzzuk a házba.- Nem szerencsés dolog újév napján hagyni, hogy a tűz ki­aludjon, és ollót használni, mert aki ezt teszi, elvágja a szeren­cséjét.- Ha emeletes házban lakunk, az éjféli óraütés után álljunk fel és menjünk fel az emeletre, mielőtt lemennénk egy alacso­nyabb szintre.- Fontos az első újévi látoga­tó. Ha ekkor rosszkedvű vendég érkezik, abban az évben sok bá­nat éri a ház népét. Szerencsés, ha az első látogató férfi.- Akitől ezen a napon csókot kapunk, az egész évben szeretni fog bennünket.- A szilveszteri északi szél hideget, a déli szél enyhe telet jelez.- Ha nem tudunk ólmot ön­teni, szilveszter éjszaka próbál­kozhatunk nyers tojással, amit forrásban levő vízbe kell önteni. A jövőt a csorgatott tojás sárgája alakjából tudjuk kihámozni.- Szintén következtethetünk a jövőre, ha szilveszter éjjel egy tetszőleges oldalon felcsapjuk a Bibliát, és egy pálcika vagy egy tű segítségével vaktában, csukott szemmel rábökünk egy sorra. Kiegészítő tippek:- Pontban 12 órakor 12 kor­só sört kell meginni, hogy az új évben szerencsések legyünk. - Amint az újév elkezdődik, min­den órát fel kell húzni a házban. (Görögország)- Éjfélkor 12 szőlőszemet kell megenni, és újév napján új, piros alsó és felsőruhát kell viselni, a megunt, régi dolgokat egyszerűen ki kell tenni az ab­lakon, és a pénztárcába lencsét kell tenni. (Olaszország)- Az ünnepi asztalterítő alá pénzt kell tenni. (Szlovákia)- Balszerencsét jelent, ha az új naptárt előre kiakasztjuk, vagy írnak előre írunk a jövő évi hatá­ridőnaplóba. (Anglia)- A szilveszteri álmunk betel­jesedik, ha elalvás előtt rózsa­füzért vagy megszentelt tárgyat teszünk a párna alá. (Bajoror­szág)- A bejárat felé szalmaköte- get kell feszíteni, hogy távolt tartsuk a rossz szellemeket, és újévkor egy jót kell nevetni, hogy jól induljanak a dolgok. (Japán)- Az újévi kívánságokat 12 papírdarabra kell felírni, és ami­kor elkezdi ütni az óra az éjfélt, gyújtsuk meg a papírdarabokat. Az teljesül, ami a 11. ütésnél még nem égett el. (Fehérorosz­ország)- Támasszunk lapátokat, ge- reblyéket és rostákat a házfal­hoz, hogy védelmet nyerjünk a gonosztól. (Korea)- Ajánlott imádkozni az ősö­kért, vadászni és halászni. De nem ajánlatos boldogságért imádkozni, házasságot kötni, ke- rülendők a ház körüli javítások és építkezés elkezdése. Aki újév napján söpör, az kisöpri a házból a szerencséjét. (Kína) Minden a szilveszterről Mióta ünnepük a szilvesztert? Mi a zajkeltés eredete? Miért fogadkozunk ezen a napon? Milyen népi hagyomá­nyok vonatkoznak az újévre? íme, a szilveszteri kisokos. Az ünnep a IV. századi Szent Szilveszter pápáról kapta a ne­vét, mivel az év utolsó napján halt meg. A hajnalig tartó ün­nepség a római szaturnálikból hagyományozódott ránk. Ha­talmas mulatságok voltak ezek, ahol még a rabszolgák is leül­hettek az urak asztalához. A dor­bézolás később elterjedt a világ számos részén és szilveszteri tradícióvá vált. A honfoglaló ma­gyarok inkább az évszakváltást ünnepelték újévként, tavasszal és ősszel. Ilyenkor hajtották ugyanis ki- és vissza az állato­kat a levedelőkről. Európában sokáig mozgóünnepként ülték, az is előfordult, hogy vízkereszt idejére esett az ünnepség. Ezt követően sokáig XVI. századig karácsonnyal esett egybe az ün­nep. Végül XII. Ince Pápa pontot tett az ügy végére, és 1691-ben kihirdette, hogy az újév napja mindig január 1. legyen. Újévi népi tradíciók Rengeteg népi szokás, babo­na, tiltás kapcsolódik a szilvesz­terhez és az év első napjához. Protestáns hagyomány például az óévtemetés. Bizonyos vidé­keken pedig - a termékenység érdekében - nyájfordítást tar­tottak, az állatokat felkeltették, hogy rávegyék őket, hogy fe­küdjenek az egyik oldalukról a másikra. Erdélyben egykor kiha­rangozták ez elmúlt évet és éne­keltek az újév beköszöntével. Volt ahol álmokból jósolták meg a következő évet, ezért fontos volt, hogy jusson idő a vigada­lom mellett némi szundításra is. Újév napján Egykor a falusiak számára na­gyon fontosak voltak az újévi köszöntők, amelyeknek mindig pozitív tartalma volt. Még ma is él a hiedelem, hogy ami az új esztendő első napján törté­nik, az meghatározza az egész évünket. Elterjed népi babona például, hogy az új esztendő első napján nem szabad megszabadulni a szeméttől, mert azzal a szeren­cse is távozik az otthonunkból. Nők, illetve jószágok nem vé­gezhettek munkát ezen a napon. Fokhagyma kalendárium: 12 gerezd fokhagymát tettek ki, amelyek a hónapokat szim­bolizáltak, ezekre sót tettek. Ha a gerezdek átnedvesedtek reggelre, akkor az azt jelölő hó­napra sok csapadékot jelentett. Az sem volt mindegy, milyen vendég érkezik a házhoz újév­kor. Ha férfi jött az szerencsét jelentett, ha nő az balszeren­csét. Az egészségre is több hie­delem vonatkozott, például friss vízben mosdottak meg annak érdekében, hogy egész évben megőrizzék vitalitásukat. A zajkeltés eredete Eredetileg az ártó, gonosz szellemeket űzték el a hangosko­dással. Régen dudával, ostorral, kolomppal verték fel a falunépét. Ma már a zajkeltő eszközöket felváltotta a tűzijáték, petárda és más fülsiketítő pirotechnikai esz­közök. A zajjal az óév rossz dolga­it, bánatát feledtetjük el, hagyjuk hátra, hogy az újévben csupa boldogság szerencsés történés következhessen be. Erre szolgál egyébként a bulizás is. Miért fogadkozunk? Elsősorban azért fogadtunk meg dolgokat, hogy hátrahagy­juk eddig hibáinkat és tisztalap­pal kezdhessük ez új esztendőt. Ilyenkor ki lehet nyíltan monda­ni mit nem csináltunk jól eddig és miben szeretnénk változtatni a következő évben. Együtt boldogabb Az ökör iszik magában - tart­ja a mondás. Nem véletlen, már az ókorban is sokan együtt ün­nepeltek. A bánatot, fájdalmat, hibákat nem is lehet egyedül hátrahagyni, sokkal jobb ezt csoportosan tenni. Inni, buliz­ni, ünnepelni, de fogadkozni is együtt érdemes Étkezés, ételek újév napján A népi hiedelmek az étkezés­re is vonatkoznak. Az esztendő első napján nem szabad ba­romfit fogyasztani, mivel az „el­kaparja a szerencsét". Sertést azonban érdemes enni, ugyanis az „előtúrja a szerencsét". Ki­fejezetten ajánlott szemes ter­ményeket, lencsét vagy babot fogyasztani, mert az sok pénzt hozhat a házhoz. Szilveszteri konyhai babonák A legtöbb konyhai babona talán épp a szilveszterhez kötődik, január 1-én szinte kötelező malacot enni. De egy nappal korábban, de­cember 31-én épp fordítva van: tilos malacot enni. A lencsének is mindenkép­pen az asztalra kell kerül­nie az új év első napján, de vajon miért? Összegyűj­töttük a válaszokat. A szilveszteri gasztro babonák­nak régi paraszti gyökereik vannak, a hagyomány szerint nagy jelentősége van az év utolsó napjának és az új év első napjának, mert ezek határoz­zák meg azt, hogy a következő évben milyen lesz a sorsunk, milyen lesz a termés a földeken. Azt sokan tudják, hogy az új év első napján lencsét kell enni. De miért? A hagyományok szerint minden szemes étel, tehát főleg a lencse, de a bab is olyan mint az aprópénz, így a szokásokban ez a szerencsét, a gazdagságot jelképezi. És persze azért kell január 1-én mindenképpen len­csét enni, hogy ez meghozza a bőséget és a gazdagságot az új évre. A malac a másik, amit január elsején szinte kötelező megfőz­nie vagy megsütnie a háziasszo­nyoknak. A babona szerint azért, mert a malscnak is köze van a következő évi szerencséhez, hiszen az orrával előre túrja a szerencsét. És azért nem szabad ezen a napon például szárnyast enni, mert az viszont elkaparja a szerencsét, a hal elúszik vele, a vad pedig elszalad. Pont fordítva van viszont az előző napon, december 31-én: ekkor ugyanis tilos malacot tenni az asztalra, csak szárnyas vagy vad vagy hal kerülhet rá, épp azért, mert a szárnyas el­kaparja az előző év problémáit, bajait, gondjait, a hal elúszik vele, a vad pedig elszalad. A ba­bona szerint tehát az évet lezáró napon az ételek segítenek ab­ban, hogy a problémák az évvel együtt múljanak el. Sok helyen szokás a szeren­csepogácsa sütése is szilvesz­terre: a pogácsák közül az egyik­be belesütnek egy pénzérmét is, és aki megtalálja, annak lesz a legnagyobb szerencséje a kö­vetkező évben. De fontos, hogy még éjfél előtt kerüljön elő, és még éjfél előtt meg is egye a pogácsát az, aki megtalálta. Újévi mese - A kolbász, a béka és az egér Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesz­nek. Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kol­bászt szakácsnak. így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni s jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott. Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mert nagyon jó volt az étel. Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász: - Na, hát a dolog az rendre jár, melyiketek lesz a szakács? - Hát legyen a béka. Megtették a békát szakácsnak. Nekifogott a béka, így is szakácskodott, úgy is szakácskodott, főzött ilyet, főzött olyat, de olyat nem tudott főzni, hogy a többieknek jólessék. Főzött vagy három-négy nap, s akkor felmondtak a szakácsnak. Azt mondták, hogy: - Nem vagy jó szakács. Megszégyellte magát a béka. - Nahát akkor ki főzzön? Azt mondja a kolbász: - Az egeret tesz- szük oda. Odatették az egeret. Ő is főzött vagy két-három nap, de ő se tudott jól főzni. Rászorították a kolbászt: - Csak te főzzél! A kolbász váltig mondta: - Én az én hónapomat lefőztem, s hogyha nem akartok ti főzni, akkor inkább felmondjuk a barátságot. Valahogy csak megkérlelték a kol­bászt, mégis elvállalta, hogy még egy vagy két nap ő főz. A béka gondolta, addig ő megtanulja, hogyan főz a kolbász. Neki­fogott, hogy meglesse, mit csinál. Hát amikor a lé meg volt főve, egy darab idő múlva a kolbász, mikor látta, hogy nincsen sehol senki, beledobta magát a lébe. Megforgatta magát benne ügyesen, s akkor kijött. "Hopp - gondolta a béka -, most már én is tudom, hogy kell csinálni! Azért olyan jó a leves, mert beledobta magát." Akkor ajánlkozott: - Na, most már én leszek a szakács, most már én is tudok főzni! Nekifogott, odatett egy jó nagy fazék vizet a tűzhöz. Jó tüzet csinált, s főzte, főzte. Mikor már úgy gondolta, hogy meg van főve az a mindenféle, ami bele volt téve, nem várta meg, hogy egy kicsit meghűljön a lé, hanem mikor a legforróbb volt, belészö- kött. Hát alig tudott kiszökni, mind összeforrázódott, összefutott a hátán a bőr. Azóta van varasbéka. Félreállott a főzésből, alig tudott mozogni, úgy összeégette a forró lé. A kolbász meg az egér, mikor megmondta nekik, hogyan járt, kika­cagták. Felbomlott a barátság, s attól fogva mindenki külön élt. Máig is élnek, ha meg nem haltak.

Next

/
Thumbnails
Contents