Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)

2016-12-31 / 306. szám

Ötven év - ötven program A József Attila Művelődési Központ jubileumi évéről Simon Lajos igazgató és Andrássy Nóra csoportvezető mondta el gondolatait Jóval több volt, mint félszáz azon rendezvények száma, amelyek a Jó­zsef Attila Művelődési Központ impo­záns - Szrogh György-tervezte - Fő téri épülete felavatásának ötvenedik év­fordulója alkalmából lezajlottak Salgó­tarjánban, de a célkitűzések szerint mi­nimum ennyi volt, ráadásul igencsak jól hangzik így ez a cím. A jubileumi programot - amelyről Si­mon Lajos, az intézményt is működtető Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft igazgatója és Andrássy Nóra a ren­dezvényszervező csoport vezetője nyi­latkozott lapunknak - két esemény fog­lalta keretbe. Az egyik a januári kultúra napi ünnepség - amely minden évben egybeesik az 1922-ben történt várossá nyilvánítás éppen aktuális évfordulójá­val-a másik pedig a minap az Előtér Ga­lériában megnyílt, jelenleg is látható kiál­lítás, amely jóvoltából egyrészt az elmúlt ötven évben datált kiadványok, képek, sajtóanyagok, különböző karakterű relik­viák, az intézmény munkáját méltányoló elismerések, köztük a Balassi-, a Pro Űrbe és Salgótarján Civil Társadalmáért-díjak emlékeztetnek a művelődési központ 1966 áprilisától számított történeté­re, másrészt pedig fotókon felidéződik a 2016-os esztendő krónikájának egy-egy figyelemre érdemes mozzanata. Simon Lajos kiemelte, hogy jelenle­gi kollégáival igyekeztek mindenkit el­érni, megszólítani, aki - igazgatóként, munkatársként, ma is itt élő vagy in­nen elszármazott művészként kötődött úgymond a „Ház"- hoz - vagy ahogyan a közvélemény előszeretettel becézi a „Józsidhoz - az elmúlt öt évtized során. Arra törekedtek, hogy - mint a megye legnagyobb közművelődési intézmé­nyében - a különböző művészeti ágak, közösségi formák a lehető legszélesebb körben legyenek reprezentálva. A ma­gyar kultúra napja - fentebb már emlí­tett - rendezvénye dr. Förster Kálmán, a város első polgármestere szobrának, illetve Kő Pál József Attila-dombormű- vének megkoszorúzásával kezdődött, majd a hagyományos városi díszünnep­séggel folytatódott. A műsorban ezúttal Salgótarjánhoz kötődő rangos éneke­sek - Kubinyi Júlia, Oláh Gergő és Ra­dies Cigi-szerepeltek, de az intézmény legrégebbi kiemelkedő művészeti cso­portjai képviseletében fellépett a Liszt Ferenc Kamarakórus is. A városi kitün­tetések, elismerések kiosztása mellett a Nógrád Megyei Népművelők Egye­sülete kezdeményezésére átadták a 2013-ban elhunyt Kerekes Lászlóról - aki 1969-től 1976-ig volt a művelődé­si központ igazgatóhelyettese illetve igazgatója - elnevezett-díjakat. S miu­tán Kerekes László aktív képzőművész­ként, alkalmazott grafikusként is beírta nevét a város művészeti életébe, alko­tásaiból - főként az általa tervezett ki­adványokból, katalógusokból, meghí­vó- és plakáttervekből - emlékkiállítás is nyílt az üvegcsarnokban. A rendez­vénysorozat első programjára meghív­ták a korábbi években, évtizedekben itt dolgozott kollégák mindegyikét, és so­kan - volt aki külföldről- éltek is a talál­kozás, viszontlátás lehetőségével. A következő jelentős eseményre áp­rilis 4-én - amikor 1966-ban az előző esti megnyitóünnepséget követően az intézmény kitárta kapuit a nagyközön­ség előtt - került sor, amikor is a Fő té­ren Somogyi József szobra mellett idő­kapszulát helyeztek el a földben így üzenve a jövő generációinak. A hatva­nas évek hangulatát a Diamond Exclu­sive Partyzenekar idézte fel, majd öt­ven galamb repült az ég felé. Ekkor nyílt meg a Fél évszázad kultúra: 50 év - 50 plakát című kiállítás a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár gyűjteményéből. A napot az úgynevezett SEMFESZT (a Salgótarjánból Elszármazott Művészek Fesztiválja) zárta, amely egyszersmind a 2016-os Tarjáni Tavasz nyitórendez­vénye is volt. Simon Lajos hangsúlyoz­ta, hogy soha nem állt még egyszerre a művelődési központ színpadán ennyi a városhoz és környékéhez kötődő mű­vész. A közönség nagy szeretettel fo­gadta Alapi Istvánt, Albunovics Milánt, Gyuriska Jánost, Mikecz Estillát, Nagy Grétát, Nagy Jánost, Oláh Zsoltot, Pándy Piroskát, Pindroch Csabát, Szolnoki Pé­tert és Szorcsik Viktóriát, annál is inkább mert a Sándor András- aki szintén Nóg- rádból lett jeles médiaszemélyiség- ál­tal készített interjúk mellett saját mű­vészeti águkat is képviselték néhány műsorszám erejéig. Májusban nyílott és egész nyáron látható volt a Fél évszázad kultúra: A színpad című kiállítás, amely keretében P. Tóth László, a Nógrád Me­gyei Fotóklub Egyesület tagja mutatta be az elmúlt évtizedek színházi előadá­sain készített felvételeinek színe-javát. Kele Szabó Ágnes, a Madách Imre Gim­názium művésztanára és középiskolás tanítványai ugyancsak rendeztek be­mutatót alkotásaikból, míg a Százszor­szép kultúra: a „Józsi" gyerekszemmel című kiállítás keretében a legkiseb­bek „rriondtak véleményt" rajzaikkal a művelődési központról. Emlékezetes­re sikerült a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház Művészet és művészek a „Jó- zsi"-ban című rendezvénye is, amely keretében mintegy tucatnyi megkérde­zett fejtette ki gondolatait a színház-, a film- és képzőművészet, a zenei és iro­dalmi élet témakörében. Andrássy Nóra jó érzéssel szólt arról hogy a könyvtár és a levéltár - mint testvérintézmény - mellett a Dornyay Béla Múzeum is be­kapcsolódott a programba nemcsak dokumentumok kölcsönzésével, ha­nem a Korszakok: 50 év művészettör­ténete Salgótarjánban című bemuta­tó megrendezésével is, így emlékezve arra, hogy 1980 - tehát az új múzeu­mépület átadása - előtt a József Attila Művelődési Központ adott helyet a je­lentősebb képző- és iparművészeti, vá­rosi, megyei, területi tárlatoknak, önálló kiállításoknak. Ugyancsak a rendezvé­nyi csoportvezető említette a civil szervezetek bekapcsolódását, amely­nek eredményeként két konferenciát is tartottak: az egyiket az elmúlt ötven évről, a másikat, az országos kitekinté­sűt, a vidéki közművelődés szerepéről, feladatairól. Mindkét megszólaló an­nak a reményének adott hangot, hogy a jubileumi év során sikerült felvillan­tani a fél évszázad során teremtett, fel­halmozott legfontosabb értékeket, ha­gyományokat, amelyeket a következő generációk is gyarapíthatnak, tovább adhatnak utódaiknak. A 2016-os év során a József Attila Művelődési Központba érkezőket egy nagy ötvenes szám fogadta. E szim­bólum ezekben a napokban értelem­szerűen eltűnik a bejárattól, de a ju­bileumi esztendő szellemisége egész biztos termékenyítőleg lesz jelen a város kulturális életében. Csongrády Béla // Ez az a hely n „Add tovább!" „...Visszavágták már / az ízeket, illa­tokat / Mégis szép volt, azt hiszem. / Ér­zem a Palócföld leheletét" - írta fenti című versében a balassagyarmati gyö­kerű költő, Ádám Tamás. Bár régen távol él szülőföldjétől, érzelmi azonosulása azonban töretlen. írása joggal került a Palócföld című folyóirat legújabb szá­mának legelejére, valamelyest szimbo­lizálva a lap helyzetét is. Ahhoz képest ugyanis, hogy 2016 elején - nyolc év után - távozott a főszerkesztő, Mizser Attila és az utód - Gréczi-Zsoldos Enikő személyében - csak májusban választatott ki pályázat útján, s ahhoz képest, hogy a gazda­sági háttér is sokáig bizonytalan volt, valóságos ünnepi ajándéknak számít, hogy a minap napvilágot láthatott az idei harmadik szám (is). Mielőtt ennek tartalmáról esne szó, mindenképp a tényt magát kell méltatni: azt hogy to­vább él az 1954-ben alapított, immár ötvenkettedik évfolyamában járó kiad­vány, s nem múlt időben, a „volt egy­szer egy..." formulával, nógrádi iroda­lomtörténeti emlékként kell számon tartani. S ezért köszönet jár a fenntar­tónak, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a kiadónak, a Ba­lassi Bálint Megyei Könyvtárnak és a támogatóknak: Becsó Zsolt országgyű­lési képviselőnek, Skuczi Nándornak, a Nógrád Megyei Önkormányzat Köz­gyűlése elnökének, valamint a Szeren­csejáték Service Nonprofit Kft.-nek. S végül, de nem utolsósorban elismerés illeti a Gréczi-Zsoldos Enikő vezette stáb (főmunkatárs: Nagy Pál szerkesz­tő: Szávai Attila, portrérovat: Tarnóczi László, Reggeli KV online-rovat - Hubai Gábor, borítóterv: Ráduly Csaba, tör­delőszerkesztő: Hernádiné Bakos Mari­anna) törekvéseit, a szerkesztés elvei­nek és gyakorlatának megújítása és az eredményes marketingmunka érdeké­ben tett erőfeszítéseit. Bár az irodalmi, művészeti, közéleti profiltovábbra is irányadó, a hangsúlyok átrendeződtek. Ennek egyik markáns megnyi Ivá n u Iá sa ké nt több lett a lapban a me­gyei, helyi szerző, meg­szaporodott a lokali- táshoz, regionalitáshoz kötődő téma. S ezt nem­csak Ádám Tamás, ha­nem Zsibói Gergely Szabó Endre 1956-os visszaemlékezéséhez társított versei is pél­dázzák, de Szávai Attila dramatikus művénél«, A kék tolinak a harma­dik része is bizonyítja. Lacl<fi János, Bene Zol­tán, Suhai Pál és mások szerepeltetése viszont azt igazolja, hogy a lap változatlanul nyitott a megyén kívüli szépiro­dalmi értékekre is. A nógrádi jelleg még inkább megmutatko­zik az úgymond egyéb rovatok kere­tei között. A Köszöntés Egy piros eser­nyő Horpácson címmel a hetvenéves Praznovszky Mihály - aki kétszer is, 1986-tól '87-ig, majd 2001-től 2008- ig főszerkesztette a Palócföldet - tisz­teletére íródott. A Kis határodon nagy eszmék cím alatt két Madách- és egy Balassi-tanulmány kapott helyet. Ká- csor Zoltán győri muzeológusnak. Sza­bó József Madách-kutató gyűjteménye gondozójának dolgozata igazi kurió­zum, amennyiben-minden eddigi köz­léstől gazdagabban, teljesebben - szá­mol be arról, hogy a szóvjetunióbeli cserepoveci fogolytáborban hét évti­zeddel ezelőtt, 1946. június 26-án a magyar csoport bemutatta Az ember tragédiáját. A Pesti Műsor 1976. május 16-i számában megjelent cikk - ugyan­csak erről az eseményről - nem vélet­lenül kapta a Honvágy ellen Madách címet. Elsősorban a lírikus Madáchról beszélt 1998-ban a nyolc éve elhunyt Kerényi Ferenc iroda­lomtörténész a váci rádióban. Az elhang­zottakat Németh Péter Mikola költő, szerkesz­tő tette most írásban is közkinccsé. Lukáts Já­nos nyugalmazott ta­nár, könyvtáros Balassi Bálint alakját újszerű módon, gasztronómai szempontok alapján idézi meg. Kortárs mű­vészekkel foglalkozik viszont a képzőművé­szeti rovat. K. Peák Il­dikó, a Dornyay Béla Múzeum művészettör­ténésze Kovács Péter Garp Törékeny című kiállításának megnyi­tóján elmondott be­szédét teszi közzé, Gréczi-Zsoldos Enikő pedig Orbán György János salgótarjá­ni grafikusművésszel készített interjút többek között a vonal szerepéről, a ze­néről a Balassi Bálint Asztaltársaság­ról. A Portrérovatban Tarnóczi László Szécsény város új díszpolgárát, az ada­kozó Lipthay Antal bárót mutatja be. A Szemlében Idegen Múzsa? címmel a Párizsban élő főmunkatárs, Nagy Pál egy francia nyelvű antológiáról, Alexis Leonas könyvéről írt recenziót. A nehe­zen indult 2016-os esztendő a Palóc­föld számára a Minden jó, ha a vége jó közmondás jegyében zárult.. Cs.B. Szabó Ágnes fenti című verse Madarász Gábor megzenésítésében - Angyal Lin­da előadásában - hangzott el a Szerda­társaság Irodalmi Kávéház minapi évzáró rendezvényén a salgótarjáni Zenthe Sza­lonban. Ahogyan a többi lírai és prózai alkotás, ez is fokozta az alkalomhoz illő külsőségekkel - fenyőfával, díszekkel, fényekkel, süteménnyel, teával - eleve megalapozott, az ünnephez méltó meg­hitt hangulatot, minthogy a következőket hangsúlyozza: „Jókedv könny helyett... / Ha másod nincs is add tovább... / Van még gondolat, /mi átadható. IS van száz pilla­nat, mi szétosztható." S gyakorlatilag ez történt a „Kis kará­csony, nagy karácsony..." elnevezésű ösz- szejövetelen, amelyen magyar klasszikus és kortárs költők, írók - a Zenthe Ferenc Színház további tagjai: Falati Hedvig, P. Ker­ner Edit, K. Müller Zsófia, Kántor Zoltán és Sándor Zoltán közvetítésével - „osztották meg" mély tartalmú, fennkölt és kedve­sen vidám mondandójukat. A szerkesztő, Sándor Zoltán - aki a köszöntőt is mondta a Palóc Parnasszus szerkesztősége nevé­ben - úgy válogatott a felmérhetetlen gaz­dagságú szellemi örökségből, hogy mind­az, ami a műsorba került, méltó legyen az adventi alkalomhoz, Krisztus születése és a szeretet ünnepe, bibliai és világi mon­dandójához, érzelemvilágához. A Zenthe Szalont betöltő atmoszférából ítélve Ró­nay György, Nagy Gáspár, Szabó T. Anna, Veress Miklós, Parti Nagy Lajos versei, Mol­nár Ferenc, Nagy Lajos, Mészöly Miklós és ugyancsak Ady írásai az értő tolmácsolás révén célba értek a termet teljes mérték­ben megtöltött társasági törzstagság illet­ve az érdeklődő közönség soraiban. A zene pedig - a fentebb említett szerzeményen kívül a Mozart című musicalből a Csillagok aranya, a Macskákból az Éjfél, valamint Kiss Gábor és Szekeres Adrienn közös műve és a végén, de nem utolsósorban a Csendes éj. című karácsonyi dal-Angyal Linda jóvoltá­ból igazán megkoronázta az estet és min­denki azzal a élménnyel reménnyel a szí­vében, lelkében távozott hogy de jó lenne, ha megvalósulna Ady álma, a „gyarló em­ber/ember lenne újra... / igazi boldogság / Szállna a világra." csébé Az évzáró est közreműködői (Angyal Linda, Falati Hedvig, Sándor Zoltán, P. Ker­ner Edit, Kántor Zoltán és K. Müller Zsófia) megköszönik a tetszésnyilvánítást A Palócföld 2016/3-as szá­mának címlapján is a Nagy­orosziban élő Záhorszki Mónika grafikája látható, amely Mécs László A ki­rályfi három bánata című verséhez készült A rendezvénysorozat zárásaként az Előtér Galériában relikviákat állítottak ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents