Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-28 / 303. szám
Decemberi kirándulás Buják környékén Buják. Sok érdekesség található a Cserhátalján fekvő településen: a képriport fotói december 26-án készültek. Az első képen a Pappenheim-barlang látható, ami homokkőben képződött. A hasadékbarlang körülbelül 11 méter hosszú. A második fotón a bujáki várromjai láthatók. A kálvária és a Szent Anna-kápolna szintén a bujáki múlt jeles emléke. Téli séta az Ipoly-parti városban Nosza, gyorsan használjuk ki ezt a kellemes időt, a gyönyörű, december végi napsütést! Kerekedjünk fel egy túrára a balassagyarmati utcákon és tereken, hátha ebben az esztendőben nem lesz rá más alkalom - ilyen hangulati felvezetővel indulunk el a művelődési központtól, hogy a hétköznapi délelőttön bejárjuk az Ipoly-parti település egyes részeit, pontosabban a belvárost és annak közvetlen körzetét. Balassagyarmat, a Mikszáth utcai körforgalomnál meglehetősen gyér forgalom fogad bennünket, nem is torlódik fel hosszú kocsisor, míg a zebrán átlépdeLtünk a túlsó oldalra. Az Ipoly Áruház környékén látjuk, tapasztaljuk, néhány közmunkás miként készíti elő a Rákóczi utat újonnan szegélyező növénysá- vot, némi meglepetésre azonban éppen akkor hagynak fel néhány pillanatra a buzgó csé- meteültetéssel, amikor rájuk vetődik a fényképezőgép fókusza. Az Óváros tér felé vesszük az irányt, egyrészt azért, mert fotós kollégánk régen járt már gyermekkora legjelentősebb színhelyein, másrészt éppen útba esik az új uszoda építkezése felé haladván. Ahogy a felújított köveken menetelünk, a fényképezőgép kiváló kattintgatójából sorra előtörnek a régi emlékek: Panna néni alakja, aki az itt, az óvárosban élő-tevékenykedő cipészmester telt keblű felesége volt, az egykori piac (hiszen a régi vásártéren sétálunk) forgataga, a pajtásokkal való kiadós kergetőzések korszaka... A mélázás közben lassan oda is érünk a város legújabb sport- létesítményének előkészületeihez. Felkapaszkodunk a csonka Ipoly-hídra, hogy onnan szemléljük, miként serénykednek a munkások. Kisebb leállás után nemrégen folytatódott a beruházás. Jövőre már állni fog az épület - ígéri a kivitelező. Időközben kissé megszomjazunk, betérünk hát a labdarúgók Kövi Pál Spotközpontjának büféjébe egy kis frissítőre. Beszélgetés közben egy tablóra tekintve nosztalgikus emlékképek idéződnek elénk: amikor még Szedlák Gabiék kergették a pettyest a Nagyligetben. Negyedóra múltán már a csendes Madách utca emelkedőjén kaptatunk fel a Civitas Fortissima tér felé. Egyre szebb a városközpont - állapítjuk meg együttesen. A karácsonyi díszkivilágítás a helyén, a régi vármegyeháza ódon falairól is eltűnt az állványzat és a ponyva, visz- szaállították a tizenkilencedik századi színárnyalatokat, eredeti pompájában tárul a városlakók és vendégeik elé a nyugat-nógrádi térség legnagyobb épülettömbje. A Palóc-ligetben folytatjuk a kellemes kirándulást. Barátom egy dombra mutat: a megbolMáris ott állunk a körforgalomban, a szárnyaskerék katonáinak, azaz az 1919-es csehki- verés hős vasutasainak emléket állító mozdonytengelynél. Felkaptatunk a hídra. Egy nagy sóhajtás: hol van már az ódon állomás, mikor még komoly vasúti forgalom zajlott errefelé, mikor még a peronon sem csak néhány utas lézengett, várva a gőzös bepöfögését. Most „Piroskák" árválkodnak a sínpárokon, elmúltak a régi szép idők. Talán egyszer még feléled az igazi vasút! Nosztalgikus hangulatunknak fékcsikorgás vet gyorsan véget: a Mártírok útjára beforduló autó előtt talán egy macska szaladhatott át, amiatt kellett a sofőrnek ilyen sebesen rátaposnia a pedálra. De ez csak egy ritka .mozzanat - rögvest ismét elcsendesedik a környék. , Lassan befejeződik mai túránk. A Benczúr utcán, a Kecske-liget felé haladva az én „süvöltős" korom emlékképei tódulnak elő. A Klapka utcából itt tapostam az utat minden reggel dédnagymamám oldalán a Bajcsy suliba menet. A ligetbe érve is elmélázunk kicsit: hajdani csókok ízét érezzük újra a szánkban, a felhőtlen gyermekkor megannyi élményét. A Trikál utcán keresztül végül elérjük mai célunkat: a Madách-ligeti tömbházak aljában pihenjük ki a hosszú séta fáradalmait. Lejegyezte: Hegedűs Henrik Lefotózta: Sztranyovszky Béla dogult gyermekkorban harsány kurjongatások közepette csúsztak le a szánok, hogy már csak a Bajcsy iskola kerítése állítsa meg a szélsebes siklást. Felballagunk a lépcsősoron, század- szőr is elolvasva az 1648-as hősnők obeliszkjének szövegét. Néhány rúgás a friss avarhegyekben, meglapogatjuk a hatalmas platán terebélyes törzsét, miközben elmerengünk, vajon hány és hány nemzedéknek jelentett hűsítő árnyat ez a fa a nyári hőségben... Különböző beállításokban készül még néhány fotó, majd a Palóc Múzeum előtt elhaladva látjuk: Petőfi mit sem változott, szobor alakjában, „denevérpózban" inai tovább a poros nógrádi utakon. Kiérünk a Bajcsy utcára, megyünk tovább a vasútállomás felé. Az Ady sarkán elénk tárul a régi csendőrpalota hatalmas tömbje. Üres a ház jelenleg, nincs gazdája, de kísérőmnek gyorsan megjegyzem, remélhetőleg hamarosan benépesül, hiszen ide költöztetik a különböző járási hivatalokat. Kérdés még, hogy mikor. Amint ellépdelünk az árnyékot vető épület előtt, három lány jön szembe, hangosan csevegnek, persze hogy a fiúk állnak tereferéjük középpontjában. Egy kis „vénülő szemű" elrévedés a kerek formákon, és máris eljutunk a következő hangulatos utcácskáig. Szemközt velünk újabb pazar kép: a 16-os honvéd szobor főalakjának sisakján megcsillan a napfény.
