Nógrád Megyei Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 281-306. szám)
2016-12-27 / 302. szám
Van kiút a válságos időszakokból Beleképzelte már magát egy olyan sokkoló szituációba, amely vélhetően nyomot hagyna önben egy életre? Például egy autóbalesetbe, vagy abba, ha hirtelen meghalna egy közeli hozzátartozója, esetleg abba, hogy mi lenne, ha kirabolnák, vagy ha egy zsúfolt bevásárlóközpontban valaki vérengzésbe kezdene? Idén sajnos több ilyen bel- és külföldi hírről kellett beszámolnunk lapunk hasábjain. A hírek a tényekről szólnak: hol, mi történt, ki követte el, mik az esemény következményei, van-e halálos áldozat? Azzal ritkán foglalkozik a sajtó, hogy mi történik azokkal, akik a helyszínen tartózkodtak, akik részesei voltak a szörnyű eseteknek, de túlélték azt és folytatniuk kell életüket. Ők is áldozatok. Vanyarc községben él Negrea Vidia klinikai szakpszichológus, aki jeles képviselője a resztoratív konfliktuskezelő technikák hazai és nemzetközi alkalmazásának. A módszert oktatja és a gyakorlatban is végzi. Otthonában fogadott, hogy arról beszélgessünk, hogyan lehet túltenni magunkat egy-egy nagy traumán, hogyan tehetjük meg az első lépéseket az újra teljes életünk felé azután, hogy úgy érezzük, fizikailag, szellemileg és lelkileg is beleroppanunk a minket nyomó, megrázó élménybe.- Hogyan éli meg az ember a trau- matikus élményeket?- Ilyenkor egy automatikus sokk reakcióval kell számolni, aminek különböző testi és lelki tünetei lehetnek. Jó esetben kettő-négy hét alatt lecsengenek ezek a tünetek, főleg, ha egy ép, kiegyensúlyozott és egészséges személyiségről van szó, illetve ha stabil a kapcsolati rendszere vagy nincs olyan életszakaszban, amely nagyobb megterhelést jelentene számára. A megismerő funkcióktól (érzékelés, figyelem, gondolkodás, emlékezet) kezdve a mindennapi gyakorlati tennivalókig lehetnek problémák, amelyek mind azt mutatják, hogy nagyon magas a stresz- sz reakció. Azoknál, akiknél a fent említett háttértámogatások hiányoznak, kialakulhat a poszt traumás stressz szindróma. Ez egy, két vagy akár több hónap múlva is előjöhet hirtelen vagy hasonló cselekmény hallatán. Ilyenkor jelentkezhetnek olyan tünetek, amelyeken már végképp nem tud uralkodni a személy: fokozott szorongás, pániktünetek, alvásproblémák és olyan testi panaszok, amelyektől megváltozik az élete. A „bezárkózás" is velejárója ennek a tünetegyüttesnek. Előfordulhat, hogy szégyellj elmondani, vagy nem tudja, hogyan mondja el, mi zajlik benne. S minél inkább elszigetelődik, annál inkább felerősödik a tehetetlenség érzése. Ekkor kialakulhat önmagáról egy képzet, miszerint ő egy szerencsétlen, akit mindenféle baj ér. így a tünetei egyre jobban elmélyülnek, amelyeknek a kiváltó okát, ha nem tudja kontrollálni, akkor állandósulnak és átszínezik a személyiségét. Tehát évek után is vissza lehet vezetni egy-egy pszichés vagy szomatikus megbetegedést egy fel nem dolgozott traumatikus élményre.- Emlékszik pályafutásából olyan esetekre, amelyek autóbalesethez voltak köthetőek? Mi jellemzi az ilyen eseményeket a sokk feldolgozhatóságát tekintve?- A huszonegyes főút sajnos sok munkát adott nekünk. Több közlekedési bűncselekménynek minősült eset volt, amikor halálesetek is történtek. Ilyenkor minden egyes érintett családjánál megjelent természetesen a vesztesség élménye, a gyász reakció. De hasonló folyamatokat éltek át azok is, akik csak szemtanúk voltak. Sok kérdés és még több érzelem jöhet elő ilyenkor, de egyénileg változó intenzitással és formában. A dühtől kezdve a tehetetlenségig, mindenféle érzés megjelenik, amit nem tudnak hová tenni az érintettek és gyakran nem tudják úgy otthon megosztani, hogy megnyugvást találjanak. Éppen ezért gyakran előfordul, hogy inkább nem beszélnek róla, mert nem tudják kiszámítani, hogy milyen reakciókat vált ki a családtagokból. Ezzel viszont önmagukban próbálják ezeket a negatív indulatokat visszatartani, elfojtani,' ami nem jó és így a pszichés tünetekből testi tünetek, betegségek alakulhatnak ki. Előfordulhat az is, hogy az első sokkos állapot után egy sor olyan fázis következik, ami természetes velejárója a gyászfeldolgozásnak. Például kezdetben a tagadás: „ez biztos egy rémálom, ez biztos nem igaz, ez nem történhet meg velünk". Ilyenkor gyakran bezárkóznak a hátrahagyott családtagok, mert nem akarják a szörnyű valóságot elfogadni. A tagadást aztán az emberek egy idő után feladják, kezdik elfogadni Vidia Negrea a valóságot és ráébrednek, hogy számos tennivalójuk van a történtek miatt. Intézkedni kell, pótolni a kiesett időszakot, változtatások szükségesek. És ekkorjönnek felszínre az indulatok, a düh, harag, ingerlékenység, vádaskodás, keresve a felelőst, a vétkest, aki felelős a veszteségért. Előfordulhat, hogy olyan személyt is megbántanak, akit a legjobban szeretnének, vagy önmagukat vádolva bűntudatot éreznek, hogy miért nem alakították másképp a történteket. Depressziós időszakokat élhetnek át. A problémák akkor adódnak, amikor nem merik kiélni, átérezni és elfogadni az érzelmek váltakozását. Eltelhetnek hetek és hónapok, amíg a veszteség elfogadása megtörténik és még ezután is előfordulnak nehezebb időszakok, például karácsonykor, évfordulókor, egyéb ünnepekkor. Ezt úgy kell elképzelnünk, mint egy hullámvölgyet: a sokkos állapottól egyre mélyül és egyre nehezebb, megterhelőbb egészen addig, míg némi külső segítséggel - család, barát, szakember - valahogy kezdi ezt az egész életeseményt elfogadni, belefoglalni az ő saját életébe. Elfogadja az illető, hogy ez megtörtént, de az élet megy tovább és képes a megfelelő életvitelre. Az új egyensúlyi állapot eléréséhez fontos, hogy a sokkos élményt átélő ne szigetelődjön el és idővel kibeszélhesse magából a történteket az érzelmek elfojtása nélkül. Ezzel csak olyankor van baj, amikor a környezetében erre nincs lehetőség.- Mire van a legnagyobb szüksége az áldozatnak?- Arra, hogy elmondhassa a történetét, hogy kifejezhesse az érzelmeit, hogy azokat elfogadják, és ne kifogásolják, hogy időt és támogatást kapjon abban, hogy megértse az érzelmeit. Tehát hiába mondják valakinek, hogy „szedd már össze magad", ha az az illető még nem tart ott, még nem érti a történtetet. Azért mondják el történetüket nagyon sokszor, mert reménykednek, hogy valahogy összeáll a kép, reménykednek, hogy választ kapnak a kérdéseikre. Ha ezeket nem tudja a szenvedő személy kibeszélni, akkor előfordulhat, hogy önmagát fogja hibáztatni és az egész életét egy ilyen színezetből nézi majd. Beszűkül, kerüli majd a hasonló szituációkat, akár otthagyja a munkahelyét, kapcsolatokat szakít meg. Ezeknek a szükségleteknek teret kell adni egy olyan környezetben, ahol nem kifogásolják, nem hibáztatják, hanem végighallgatják, ha kell ismételten. Idő kell, mire az emlékezetből előjönnek az emlékek és mire azok közt meglátják az összefüggéseket is.- Mit tud tanácsolni azoknak, akik átéltek egy ilyen súlyosan sokkoló élményt?- Elsősorban mindenkinek azt javaslom, hogy fogadja el saját érzelmeit és engedje, hogy a saját környezetében lévő családtagok, barátok, ismerősök nyújtsanak biztonságot és támogassák ebben a nehéz, remélhetőleg átmeneti időszakban. Ha azonban a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése és más olyan érzések vagy tünetek, melyek a mindennapi életvitelüket negatívan befolyásolják és fennmaradnak több hét után is, kérjenek segítséget egy szakembertől (áldozatsegítő pszichológus, mentálhigiénés tanácsadó, orvos). Ők tudnak segíteni abban, hogy kifejezhessék érzelmeiket, megértsék saját indulataikat és igényeiket vagy fel tudják dolgozni a történteket anélkül, hogy a testi-lelki egészségük károsodna. Fontos azonban arra is gondolni, hogy az élet nehéz helyzetei képesek tanítani is bennünket, például ari;a, hogy tudatosabban éljünk, hogy jobban értékeljük azokat, akik mellettünk vannak, hogy gondoskodjunk szeretteinkről és önmagunkról, de arra is, hogy a megbocsátás a lelki békét és a fejlődés lehetőségét nyújthatja.- Milyen intézményi segítséget kaphat az, aki ilyen problémával küzd?- Minden megyeszékhelyen, így Salgótarjánban is működik az áldozatsegítő szolgálat, ahol pszichológiai segítségnyújtás is igényelhető. Itt a bűncselekmények közvetlen vagy közvetett áldozatainak nyújtanak lelki segítséget, krízisintervenciót biztosítva az érintetteknek. Függetlenül a bűn- cselekmény súlyától vagy időpontjától, az életeseménynek nincs elévülési ideje, éppen azért, mert a poszttraumás stressz szindróma előbukkanhat sokkal később is, mint ahogy a cselekmény történt. Tehát bármikor jelentkezhetnek az áldozatok ingyenes segítség- nyújtásra. Akár azért, mert szemtanú, akár azért, mert érintett. A poszt traumás stressz esetén azonban hosszabb terápiára van szükség amit egy pszichoterápiás vagy pszichiátriai szakrendelésen lehet igénybe venni. Lakatos Katalin Nógrád Megyei Áldozatsegítő Szolgálat Salgótarján, Rákóczi út 36. Tel.: 06-32/513-157 E-mail.: aldozat_nograd@ igazsagugy.gov.hu ÜGYFÉLFOGADÁS: H: 9.00-13.00, l<: 13.00-16.00 SZ: 13.00-18:00, CS: 9.00-13.00. Kocsmarajzok az élet mélyrétegeiből Embereket rajzol. Arcokat. Kocsmában és más nyilvános helyeken. Aki salgótarjáni, bármikor „modellé" válhat. Úgy, hogy nem is tud róla. Lehet, hogy soha meg nem tudja. Gelencsér János festőművészt - akinek egyik ilyen műve a tarjáni rajztriennálén is látható - arról faggattuk: miért csinálja...?- Hogyan jött a késztetés arra, hogy leálljon egy-egy kocsma sarkán, és emberi arcokat rajzoljon?- Izgalmas lehetőséget ad arra, hogy bárhol kiválasszak, megnézzek, megfigyeljek egy- egy érdekes, egyedi, különleges arcot, és azt a mindig nálam lévő füzetembe lerajzoljam. Olyan ez, mint mikor az író üres cetliket hord magánál, és lejegyzi rá a hirtelen gondolatait. Hiszen azt abban a pillanatban kell lejegyezni, mert utána már elszáll... A rajz is ilyen: egy felfokozott figyelem a rajzolandó arcra. S ha ezt kellőképpen gyakorolja az ember, az kinyílik, mint egy ajtó, megnyílik, mint egy lehetőség.-De mire jó ez...?- Arra jó, hogy az ember tapasztalatot szerezzen a különböző emberi karakterekről. Az arcon jelen van a jellem, a lelki sajátosság és többé-kevésbé az ember szellemi kvalitása is. Ez izgalmas. Egyedisége is van any- nyiban, hogy itt élünk, ebben a városban, ebben a környezetben, 2016 decemberét írjuk, és ez az idő múlandó, tünékeny. Ha ebből kiemelünk egy olyat, ami fontos, értékes és egyedi, már nem volt hiábavaló a rajzolásra fordított idő.- Mi alapján választja ki a lerajzolandóarcokat?- A „modellek" esetlegességek, véletlenszerűségek. Spontán választom ki őket, akiket elém sodor az élet.- Különleges karakterekre vadászik, vagy teljesen átlagos, nem különösen feltűnő figurát is lerajzol?- Nem teszek ilyen formában különbséget, inkább elfogadom azt, hogy mindenki különleges karakter. Ha a rajz segítségével meg tudom ragadni azt az egyediséget, amely az emberek vonásaiban, szemében, arcán ott van, kicsit a lélek felé is beljebb jutok.- Efféle vizsgálódásokra van lehetőség a város kocsmáiban?- Hatalmas bőség áll a rendelkezésemre! Sokféle ember megfordul ezeken a helyeken. Az uralkodói arcoktól, a napóleoni tekintettől kezdve a legriadtab- bakig, legelesettebbekig szinte Gelencsér János festőművész kedvemre válogathatok.- Mások is foglalkoznak ilyennel?- Hogyne! Elég, ha az elődök közül Velázquez, Goya, vagy a mi Mednyánszky Lászlónk rajzait említem, akiknek az arcain ugyanezek az egyediséges emberi karakterek láthatók.- A rajzai karikatúrák, tanulmányok, portrék - vagy mik... ?- Semmiképpen sem karikatúrák! Nem szoktam az emberek jellegzetes vonásait túlzóan, groteszkül eltorzítva kiemelni, mindenkinek a valós karakterét adom vissza. A rajzaim sajátos lenyomatok erről a világról, erről a környezetről, ahogyan érzékelem.- Rajzolás közben próbál inkognitóban maradni?- Igen, inkognitóban maradok. Nem mindenki szereti, ha lerajzolják. S ha meg is engedi, elkezd „viselkedni", felvesz egyfajta álarcot. Jó így, lesállásból figyelni az embereket. Olyan ez, mint a vadászat. A lőállásbán nem zörög az ember, mert elriasztja a vadat. így viszont lehetőség van arra, hogy megfigyeljem a titkos vonásokat is: a szemek a tüzét...!- Van, akinek megmutatta a rajzát?-A helyszínen soha. Általában a barátaimnak szoktam megmutatni. Hogy mit szóltak hozzá? Akik a szemembe elmondták, azok dicsérték.- Hány ilyen rajza lehet már?- Legalább ötszáz. Rengeteg füzetem betelt már. Visz a megfigyelés izgalma. De játéknak is tekintem. Felnőtt ember játszik. Lényeges, hogy ne legyen véresen komoly. Legyen benne játék. Ha véresen komoly, akkor már feladat. S a feladat, az már kötelesség. S az nem jó. Akkor elcsúszik az ember.- Nem tervezi, hogy ekkora anyagból kiállítást rendez? Ez igazán egyedi...- Gondoltam rá, de itt nemigen akad rá helyszín, érdeklődés... Annyi kiállítás volt már itt... Nem várom, hogy ez valakinek oly mértékben felkeltse az érdeklődését, hogy ebből kiállítás legyen. Azt tapasztalom, hogy az egyedi a legtöbb embert nem érdekli.- De azért a salgótarjáni rajztriennálén is látható egy kocsmarajza. Mivel foglalkozik még?- Élek... Az életben maradás számos feladatot támaszt az ember elé. Megpróbálok fennmaradni. Fizikailag lelkileg szellemileg. Ez elég nagy kihívás. Ilyenekkel foglalkozom a magam módján.- Jó, jó, értjük... Amúgy festőművészként az ismertebb alkotásai karakterben, színvilágban jócskán eltérnek a kocsmarajzoktól. Ez a két- vagy többféleség megfér egy emberen belül?-Teljesen megférnek. Egyszerű hasonlattal, a főzéssel is így vagyunk. Nem mindig ugyanazt eszi az ember. Miért is kellene mindig egyfélét enni? Sokféle, egymástól nagyban eltérő ételt szeretünk. Ugyanígy vagyok a munkáimmal is. Az a fontos, hogy „finomak", azaz igényesek és értékesek legyenek.- A festmények tobzódó színei és a rajzok egyszerű vonalai azért eléggé nagy ellentétben állnak...- Ha eddig a rajzról beszélgettünk, hadd „védjem" is meg azzal, hogy a rajz egyszerűsége és szerényebbnek tűnő eszköztára sokszor mindennél alkalmasabb a mégoly gazdag élmények rögzítésére is. B. R. v
