Nógrád Megyei Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 256-280. szám)
2016-11-28 / 278. szám
«whwmwmwwxwA Karancslejtős áldozataira emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról.) KARANCSALJA. Az ünnepség elején Domonkos Imre, a bányamúzeum vezetője azzal nyitotta emlékező beszédet: „Jó szerencsét!" Ezt követően pedig kifejtette: ki ne ismerné e bányászköszöntést? Annakidején szinte kötelezően ezzel kezdődtek, illetve végződtek a műszakok a munkahelyeken. így üdvözölték egymást a bányá'szfalvak, városok általános iskoláiban, valamint az egymás közötti levelezésekben, beszélgetésekben is. Azt azonban már csak a volt bányászok tudják, hogy hányszor bizonyult ez a rutinszerűen elmondott jó kívánság igazi életmentő figyelmeztetésnek! Mindezek után a múzeum vezetője feltette azt a kérdést, hogy legfőképpen mire is kell emlékeznünk ezen az ünnepségen? Gondolatai szerint, sajnos, mint olyan sokszor, a hősi halottakra. Azonban nem csak emlékezni kell a történtekre, hanem, - ami még legalább ugyanilyen fontos, - emlékeztetni kell a jövő generációit arra, hogy mi is történt. Tartsuk szem előtt: aki a múltat feledi, nem becsüli azt, az nem érdemli a jelent sem, a jövőt pedig csak bizonytalanul érheti meg. Elhangzott továbbá, hogy a helyszínen történt események több dolgot is visszaidéznek. Egyrészt a karancsaljai bányászatot, amelyről már 1859-től találunk írásos adatokat, kutatási-, bányanyitási engedélyeket is. A környéken több bánya is üzemelt -Árminbánya, Bede-tá- ró, Endreakna, Gusztávakna. A Karancslejtős-akna 1936 és '53 között üzemelt. Kezdetben a régi Gusztáv-akna egyik részét folytatták, majd újabb területeken is végeztek mélyművelést. Végül 1953-ban bezárták, aminek a gondolata mér 1948-ban is felmerült. A helyszínen történtek a második világháborút, annak következményeit is felidézik, ami miatt lényegében összegyűltek a megemlékezők. Ezután Sulyok Oszkár János- né, Karancsalja polgármestere tekintett vissza a 72 évvel ezelőtti történésekre. A jelenlévőkkel megosztotta, hogy ezekben az eseményekben az ő nagyapja is részt vett, amiről rengeteget mesélt neki. Az évek múlásával az emlékek halványodtak, de megtudhattuk, hogy valójában mi is történt azokban a rettenetes napokban, hetekben. A német parancsnokság utasítására 1944. november 22-én a bányavezetőség elrendelte a Karancslejtős-akna termelésének a beszüntetését, továbbá azt is, hogy másnap, azaz november 23-án minden bányász köteles hadimunkát végezni. A karancslejtősi dolgozók azonban megtagadták ezt a parancsot, és az említett napon leszálltak a bányába. A 160 bányászhoz csatlakoztak a környező települések munkásai, továbbá 22 szökött magyar katona is. Kozik Ferenc, valamint Monostori János vezetésével megszervezték az ellenállást, közel 300-an voltak. A kialakult helyzet láttán a bányamester azonnal jelentést tett a vezetőségnek, továbbá a csendőrség parancsnokának. November 24-én a német katonák és a csendőrök megszállták a bányatelepet. Felszólították az ott lévőket a bánya elhagyására, ők azonban erre nem voltak hajlandók. Ezek után a német parancsnokság utasítására brutális intézkedések következtek: a légaknákat befalazták, a főbejáratot berobbantották, az áramot, a szellőztető berendezéseket pedig kikapcsolták. Később könnygázt vetettek be, bekapcsolták a ventilátort is, ami az emberekre fújta a fojtó gázt. Ezáltal a levegő gyorsan romlani kezdett, a bányában a körülmények egyre kedvezőtlenebbé, sőt veszélyessé váltak. A megszálló németek, továbbá a magyar csendőrök túlereje arra kényszerítette a bányászokat, hogy feljöjjenek. November 27-én, valamint 28-án hat ember kivételével az összes elhagyta a föld mélyét, a hősi ellenállás pedig halálos áldozatokat követelt. Az aknából feljövök közül hármat azonnal kivégeztek, mert nem árulták el a lent maradt hat személy nevét. További négyet Salgótarjánban, a katonai laktanya udvarán, kihallgatásuk után végeztek ki. A bányába tartózkodók úgy határoztak, két csoportra osztva, más-más helyen kísérlik meg a kijutást. Kozik Ferenc, Laczkó Zoltán, valamint a polgármester nagyapja. Somoskői János a kitörés helyét a Karancsalja határában lévő, régi bányabejárónál határozta el, november 28-án, az éjjeli órákban. A kijáratot azonban tetemes mennyiségű föld torlaszolta el. Több órát dolgoztak, amikor végre egy fa gyökerébe kapaszkodva, azt megmozgatva friss levegő áramlott be hozzájuk. Ezt követően nagy nehézségek árán kiásták magukat. Monostori Jánosnak, Szőllős Imrének, továbbá Tarnóczi Gáspárnak is sikerült kijutni, akik a közeli hegyekben bujkálva várták a szabadulást-zárta szavait Sulyok Oszkár Jánosné. Végül a polgármester megkérte Páles Lajost, az 1944-es ellenállás még élő tagját arra, hogy a bányászok tiszteletére közösen gyújtsanak egy mécsest. A fájó múltidézést követően a Bányász-Kohász Dalkör nótáit hallgathatták a jelenlévők. Az emlékezés virágainak elhelyezése után a megjelentek közösen elénekelték a Bányász Himnuszt. Ezek után pedig minden meg- emlékezőt vendégül láttak egy szelet zsíros kenyérre, frissen sült pogácsára, valamint forralt bort és teát is fogyaszthattak. Gerhát Karina Több fronton segítenek Az életmódunkat, egészségünket érintő előadást, valamint adventi ruha- és ajándékgyűjtést, majd osztást tart az előttünk álló napokban a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület Nemzedékek Népfőiskolája. SALGÓTARJÁN. November 30-án 14 órakor a József Attila Művelődési Központ belső klubjában „Hová tűntek a vitaminok?" címmel tart előadást dr. Márai Géza, a Szent István egyetem adjunktusa- tudtuk meg Pántya Anitától, a népfőiskolái egyesület elnökétől. Az előadó, dr. Márai Géza, évtizedek óta vizsgálja, hogy a környezetszennyezés hatására hogyan romlott talajaink minősége, és ennek következtében milyen káros hatások érték a növényeket, állatokat és rajtuk keresztül egészségünket.- Az érdekes előadáson a részvétel ingyenes- tette hozzá Pántya Anita, majd egy másik programjukra is felhívta figyelmünket: a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület idén is megrendezi karácsony előtti ruhagyűjtő akcióját. Kifejtette, hogy minden évben karácsony előtt gyűjtenek ruhaadományokat, majd másnap a Fő téren osztják szét az arra járó rászorulók között. Az ünnepekre való tekintettel játékot, könyvet és mivel Mikulás lesz, akár kis csoki Mikulásokat is szeretettelfogadnak.- Ha van feleslegessé vált, de még használható ruha vagy játék otthon, kérem, hozza be hozzánk december 5-én, 13 és 17 óra között. Címünk: Salgótarján, SZMT székház, Fő tér 1. 1 emelet - ismerteti az elnök, majd felhívja a figyelmet, hogy a segítségnyújtás nem merül ki abban, hogy adakozunk.- Ha van olyan ismerősünk, aki rászorul a segítségre, szóljunk neki, hogy december 6-án 9-12 között Salgótarján Fő terén, a művelődési ház előtt ott lesz a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület, és ha talál magának valamit az összegyűlt ruhák, játékok között, azt bátran, ingyen elviheti! Előre is köszönjük a segítséget! Mindenkinek Boldog Ünnepeket kívánunk! - zárta gondolatait Pántya Anita. Lakatos Kati Karácsonyra várva SzARVASGEOE. Mint sok más településen a Karácsonyra készülve, a Dél-nógrádi Szarvasgedén is megépítésre és Fő út mentén kihelyezésre került a „Betlehem".
